Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

a kínai kereskedelem elleni uszítást és rágalmakat (tojáspor és egyéb élelmiszerek mérgezettsége) a gyáriparosok lapja utasított vissza. A Magyarország ellen az utóbbi hónapokban újólag megindított, még az osztrák sajtóban is szokatlan élességü uszítókampány viszonylag tartózkodó hivatalos visszhangot kapott, és alapjában véve nem zavarta meg és nem tudta hátráltatni a már előkészületben vagy folyamatban lévő ügyek előrehaladását (határügyi tárgyalásokra pozitív válasz; közúti tárgyalások megtartása és sikeres befejezése; a magyar műkincsek megtekintéséhez és visszaadásához hozzájárulás; népművészeti kiállítás megnyitása Eisenstadtban a burgenlandi kormány jelenlétében; légügyi vezérképviseleti megállapodás megkötése; fogadásaink viszonylagosan jó látogatottsága). A hivatalos körök magatartásánál jelentős szerepet játszott Magyarország politikai és gazdasági helyzetének javulása, dolgozóink életszínvonalának növekedése, amiről számos osztrák gazdasági újságíró, kulturális csoport és egyszerű turisták és látogatók ezrei saját szemükkel győződtek meg és ami nagyban növelte a Magyar Népköztársaság tekintélyét. Hozzájárult ahhoz, hogy a kapcsolatokat nem tudták olyan mértékben megzavarni, mint ahogy azt az ellenséges körök célul tűzték ki, az a türelmes, szívós, rugalmas és határozott politikai vonalvezetés, továbbá a provokációs kísérletek és uszítókampány önérzetes, viszonylag gyors és éles hangú visszautasítása, amely a magyar külpolitikát jellemezte. Egyik legjobb bizonyítéka annak, hogy az osztrák hivatalos körök nem tudják kivonni magukat az erőviszonyok megváltozása következtében előállott, fent vázolt körülmények hatása alól, Kreisky külügyminiszternek december közepén a Bécsi Magyar Híradó emigráns újságnak adott nyilatkozata, amelyben többek között a magyar-osztrák viszonnyal is foglalkozott. Figyelembe kell venni, hogy azt a nyilatkozatot Kreisky egy Magyarországgal szemben ellenséges emigráns lapnak adta, a st. margaretheni kiagyalt határincidens

262 után kirobbantott rendkívül éles uszító kampány utáni időpontban; valamint azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Kreisky azok közé az osztrák politikusok közé tartozik, aki elég gyakran kiáll a nyugatbarát politika mellett és Magyarország iránt sem viseltetik különös rokonszenvvel. Arra a kérdésre, hogyan ítéli meg a Bécs és Budapest közötti viszonyt és vasfüggöny problémáját — a következőket mondotta. „Személyesen bármennyire elítéljük vagy helyeseljük is valamely politikai rendszert, a külpolitikát semmiképpen sem vezérelhetik rokonszenvek vagy ellenszenvek. Valamely ország külpolitikájának mindenekelőtt egy célja lehet: minden állammal, de különösképp a szomszéd államokkal, olyan jó viszonyt, sőt, olyan baráti kapcsolatot fenntartani, amilyen csak lehetséges. Ahol ez megvalósíthatatlan, legalább normális viszonynak kell fennállnia. Nem tagadható azonban, hogy az Ausztria és Magyarország között fennálló viszony még nem érte el a normalizálásnak ezt a fokát — ez a két ország közötti gyakori határincidensekből is látszik. Bármit is mondjon erről az egyik vagy a másik fél: tény, hogy egyrészt Ausztria, másrészt Csehszlovákia, Jugoszlávia, Olaszország és a Német Szövetségi Köztársaság között ilyen határincidensek nincsenek. Ezért tagadhatatlan, hogy ezen a téren még sok a 1960 novemberében Santk Margarethen/Szentmargit észak-burgenlandi település térségében a magyar határőrök tüzet nyitottak egy osztrák vámtisztviselőre. Az ügy — mint az augusztus óta tartó határprovokációk része — széleskörű sajtóvisszhangot váltott ki és szóba került az osztrák parlamentben is.