Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
szembenállást, még ha több kérdésben tőlük eltérő álláspontot foglal is el. Azt sem volna helyes állítani, hogy az osztrákok egyszerűen „amerikai utasításra" manővereznek. Ez a manőverező magatartás a jelenlegi nemzetközi erőviszonyok között megfelel az osztrák burzsoázia érdekeinek. Az osztrák külpolitikában különösen Kennedy megválasztása óta erősebb bizonytalanság, várakozás és tartózkodás tapasztalható, mert még nem látják világosan, hogy Kennedy mit tervez, milyen külpolitikát kezdeményez. Másrészt nagy a nyugtalanság, amit főleg a nyugati világban mutatkozó bizonyos gazdasági visszaesés jelei váltottak ki. Ez a tartózkodás és nyugtalanság visszatükröződik egyes osztrák politikusok nyilatkozataiban is. Raab kancellár a december 11-én tartott rádióbeszédében arra emlékeztetett, hogy mindig tudatában kell lenni annak, hogy Ausztria kis ország, és ezért a politikában és a gazdaságban különösen szüksége van fegyelemre. Majd hozzátette: „Még nem tudjuk, Európa gazdasági fejlődése a legközelebbi időben merre halad és milyen fronton kell számunkra kedvezőtlen fejlődési irányzatokat felfognunk. Ezért különös mértékben szükség van elővigyázatosságra és fegyelemre." A tőkés világ gazdasági helyzetéből eredő bizonytalanságnak és nyugtalanságnak nagy szerepe van abban, hogy az érdeklődés tartósan megnyilvánul, sőt erősödik a szocialista országokkal szemben, és főképpen a gazdasági kapcsolatok állandó fejlődésben vannak (számos új gazdasági tárgyalás és megállapodás a növekvő áruforgalomra; kereskedelmi megállapodás Észak-Koreával, a kínai piac utáni érdeklődés újabb felélénkülése). Ausztria növekvő érdeklődése a szocialista országokkal való kereskedelmi kapcsolatok iránt még olyan politikusokban is visszhangot kap, mint Kreisky, aki eléggé tartózkodóan, sőt gyakran barátságtalanul viselkedik a szocialista országokkal szemben. A szocialista országok iránti ellenszenve sem akadályozta őt abban, hogy a múlt év november 12-i müncheni előadásában 261 ne húzza alá erőteljesen a keleti és nyugati gazdasági kapcsolatok nagy jelentőségét: „Európa nyugati és keleti részének együttműködése gazdasági téren jól funkcionál, dacára a politikai ellentéteknek és az árucsere, valamint a közlekedés területén még a feszültség időszakában is továbbfejlődésre képes. Itt van pl. a Duna-hajózás, amelyet a parti országok társadalmi és politikai rendszerének különbözősége egyáltalán nem akadályoz és amelyet még jelentősen növelni lehet a Duna és a Rajna, a Duna és az Odera közötti összeköttetés megteremtése útján." A szocialista országokkal való kapcsolatok megzavarására irányuló kísérletek, melyek főképpen nyugat-német és amerikai sugalmazásra indultak meg, elég hűvös fogadtatásra találtak hivatalos körökben, sőt jelentős ipari érdekeltségeknél is. (Bock kitér az NDK elleni bojkott elől, melyet nála a nyugat-német nagykövet személyesen szorgalmazott; a szovjet-osztrák gazdasági tárgyalások előtti uszítás nem tudta megakadályozni a sikeres megállapodást az áruforgalom erőteljes kibővítésére; egyes újságok uszítása, hogy a vagyonjogi kérdések miatt megtorló intézkedéseket alkalmazzanak Csehszlovákiával szemben, süket fülekre talált, az áruforgalom kibővült; Kreisky 1960. november 9-10-én tartózkodott Münchenben, ahol Németország Szociáldemokrata Pártja gazdaságpolitikai tanácsának ülésén mondott beszédet.
