Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
kihasználva a kedvező nemzetközi helyzetet, Magyarország tekintélyének és erejének növekedését, az osztrák politikai életben állandóan ható belső ellentéteket és civódásokat, továbbá helyesen felismerve az osztrák érdekeltséget, sikerült elérni, hogy az ipari vásárra utazott politikailag is jelentős delegáción túlmenően, az ellenforradalom után először, hivatalos meghívásra magyar miniszter látogatott el Ausztriába. (Egyesek szerint ez az első alkalom a felszabadulás óta, hogy hivatalos meghívásra magyar miniszter érkezett Ausztriába.) Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a jövőben minden további erőfeszítés nélkül most már elhárult minden akadály a kölcsönös látogatások elől. Nyilvánvaló, hogy az osztrák tartózkodó magatartással a jövőben is számolni kell. De nekünk abból kell kiindulni, hogy ha az osztrák reakciós, illetve nagy-német irányzatú csoportok elégedetlenek az ilyen látogatásokkal és azt szeretnék, ha egy helyben topogna, stagnálna, vagy romlana a két ország közötti viszony, annál inkább kell nekünk arra törekedni, hogy ezeknek az elemeknek az ellenállása dacára, vagy mások felemás magatartása ellenére mégis előbbre vigyük a két ország kapcsolata javulásának ügyét. Ebből a szempontból véleményünk szerint komoly politikai jelentősége volt a látogatásnak és előbbre vitte a magyar-osztrák viszony fejlődését. Sebes I s. k. követ MOL XIX-J-l-j Ausztria 5/fKüM 001723/10/1960 (22. doboz) — Géppel írt tisztázat 50. Jelentés „A magyar-osztrák kapcsolatok alakulásáról és a Külügyminisztérium, illetőleg bécsi külképviseletünk azzal kapcsolatos feladatairól" szóló kollégiumi határozat végrehajtásáról Budapest, 1960. november 15. 001238/2/1960. A magyar-osztrák kapcsolatok alakulásáról, a Külügyminisztérium, illetőleg bécsi külképviseletünk ezzel kapcsolatos feladatairól szóló kollégiumi határozat 251 elvi megállapításai és vonala, figyelembe véve a határozat meghozatala óta eltelt nyolc hónap eseményeit, teljes egészében helyesnek bizonyultak. Mind az osztály, mind a követség munkáját a kollégiumi határozat szellemében folytatta; nem rajtuk múlott, hogy a fenti időszakban elsősorban politikai és kulturális téren említésre méltó haladás nem történt. Elöljáróban meg kell említeni, hogy ez évben az ENSZ ülésszaka előtti, immár szokásossá váló provokációk időben korábban kezdődtek (júniusban; Hruscsov elvtárs látogatása), durvábbak voltak és nagyobb számban fordultak elő, mint az elmúlt években; az ezeket kísérő sajtókampány hangja pedig útszélibb volt, az ellenforradalom alatti és közvetlen utáni tónusban folyt. 1 Lásd a 46. sz. iratot.
