Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
A magyar-osztrák kapcsolatok történetéhez 1956-1964
november 25-én a külügyminisztérium utasítása szerint átadott jegyzék — eltérően a miniszteri eszmecserén történt megállapodástól — eleve egyoldalúan meghatározta a tárgyalások négy témáját, és állást foglalt a küldöttségek államtitkár/miniszterhelyettesi szintű vezetése mellett, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala pedig ugyanakkor közzétette az ún. Fehér Könyv 4. kötetét, melyben ismételten súlyosan megvádolta Ausztriát a semlegesség megsértésével a magyar forradalom idején. Még el sem ült a Fehér Könyv által kiváltott felháborodás, amikor Figl külügyminiszter 1958. január 21én újból Peinsipp követ és munkatársainak rendőrségi zaklatását tette szóvá Púja Frigyesnek, 27 majd Hámori József attasét kellett kémkedés gyanúja miatt sürgősen hazarendelni bécsi állomáshelyéről. Ily módon a még oly fontos kormányzati kapcsolatfelvétel kezdetben semmiképpen sem egy általános áttörést, fordulatot jelentett, hanem valójában a diplomáciai párbeszéd folyamatosságának és különböző formáinak a keresésében és megteremtésében játszhatott szerepet. Az események hullámzása láthatóan egybevágott azzal a képpel, amely a külügyminisztérium által 1957 december-1958 január folyamán az MSZMP Politikai Bizottsága elé készített előterjesztésekből és a hozzá fűzött határozati javaslatokból 28 általánosságban kibontakozott. Míg a december 5-én kelt jelentés a semleges tőkés országokhoz fűződő viszonyon belül külön foglalkozott Ausztriával, és a határozati javaslatban 29 kifejezetten a kapcsolatok normalizálására került a hangsúly, addig a január 10-én a téma újratárgyalására benyújtott anyag — igaz, önálló alpontban szólt Ausztriáról — ennél már lényegesen visszafogottabb volt. A február 11-én elfogadott határozat ezt a viszonylatot már egyáltalán nem említette, noha szerepelt benne a NATOországokkal fennálló diplomáciai viszony normalizálása, a gazdasági és kulturális kapcsolatok javítása. 30 Miközben 1958 tavaszán a magyar kormány magabiztosan újra és újra sürgette a megbeszélések témáinak pontos rögzítését és időpontjának mielőbbi kitűzését, 31 lényegében azt a taktikát követte, hogy Raab kancellár közeledő moszkvai tárgyalásainak még egy-két vonal között. Én a következőt látom: a Külügyminisztérium egy hajszállal többet szorgalmaz, mint a mi politikai szerveink. Ő mindig harcol a kontaktusokért és ez természetes, normális, de nem mindig fedi azt a vonalat, amit szeretnénk. Ezeket megfelelő korlátok közé kell szorítani Általában olyan szabályt kell alkalmazni, hogy a szakmai törekvéseket alárendeljük a Központi Bizottság és a kormány politikájának minden vonalon, a Külügynél is és a Belügynél is." MOL M-KS 288. f. 5. ő. e. 258. ő. e. Jegyzőkönyv 14-15. oldal. Lásd a 25. és 27. sz. iratokat és MOL XIX-J-36-a 8/1958. sz. tétel. Púja Frigyes jelentése. A Politikai Bizottság három alkalommal tűzte napirendre a kérdést. A december 10-i ülés napirendjéről azonban levették a témát, sőt január 10-én új előterjesztést is készítettek. Ezt január 15-én tárgyalták. Határozat végül a február 11-i ülésen született, január 15-i dátummal. V.ö. Vida István: Az MSZMP Politikai Bizottságának 1958. január 15-i határozata a Külügyminisztérium munkájáról, (forrásközlés) In: Magyarország a (nagy)hatalmak erőterében. Tanulmányok Ormos Mária 70. születésnapjára. University Press, Pécs 2000. „Elvi álláspontunk feladása nélkül mindent el kell követni (kiemelés tőlem — G. L.), hogy viszonyunkat Ausztriával tárgyalások útján normalizáljuk. A tárgyalások előkészítése érdekében a Külügyminisztérium tegye meg az általa szükségesnek tartott intézkedéseket. A tárgyalások kilátása nem akadályozhat bennünket abban, hogy tovább folytassuk — esetleg nyilvánosság előtt is — az osztrák provokációs lépések határozott visszaverését." Közli Vida István: i.h. 643. old. MOL M-KS 288. f. 5/62. ő. e. 119-127. és 128-129. lap. V.ö. Vida I. i.m. Az április 24-én kelt 3124/1958. sz. kormányhatározat hivatalosan is hozzájárult a tárgyalások megkezdéséhez és Púja Frigyest bízta meg azok vezetésével.
