Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

A magyar-osztrák kapcsolatok történetéhez 1956-1964

fényében nyomást gyakoroljon az osztrák félre. Látszólag ennek a sikerét erősítette a Kádár János vezette küldöttség áprilisi moszkvai látogatása,

32 és az az osztrák oldalról felvetődött ötlet, hogy a miniszterré előlépett Sík Endrét mielőbb meghívják Bécsbe.

33 A magyar elképzelés azonban kétszeresen kudarcot vallott, mert nemcsak Raab utazásának időpontja tolódott folyamatosan, de az is kiderült, hogy a szovjet politika sem tekintette adott pillanatban kiemelt prioritásnak a magyar-osztrák viszony kérdését. Púja Frigyes egy hónapokkal később kelt jelentésében elismerte, hogy „hibát csináltunk... A hiba lényege abban volt, hogy túlságosan támaszkodtunk a moszkvai megbeszélésekre, azt gondoltuk, hogy a moszkvai megbeszéléseken a magyar-osztrák viszony kérdése központi kérdésként szerepel majd. Nem vettük eléggé figyelembe azt, hogy a Szovjetunió nem veheti csupán Magyarország érdekeit tekintetbe, hogy a Szovjetunió világpolitikát csinál."

34 Értékelése ebben a viszonylatban akár a tárgyalt teljes időszakra, de mindenképpen az 1962-ig tartó korszakra vonatkozó szovjet politikai érdekérvényesítésre jellemzőnek tekinthető. Összességében az óvatos, a nyugati világnak elkötelezett és arra erősen figyelő osztrák külpolitika minden visszafogottsága ellenére láthatóan maga is lépésről lépésre javítani kívánta a bilaterális kapcsolatokat. E szándéknak tudható be, hogy 1958 májusában egy diplomáciai bonyodalommal és kiutasítással végződött kémbotrány sem térítette le erről az útról.

35 Az ügy kirobbantásának időzítése — a mindinkább sikerrel kecsegtető diplomáciai egyeztetések közepette — azonban maga is sokatmondó volt, és aligha független azoktól az ellenérzésektől, amelyekkel a Szocialista Párt mélyen antikommunista csoportja, elsősorban Helmer belügyminiszter, a Kádár-kormánnyal folytatott eszmecseréket kísérte. Ezt jelezte, hogy az első információk, miként január folyamán a Hámori-ügyben, a Szocialista Párt belső tájékoztatójában láttak napvilágot, s ezt követően került a hír a napilapok hasábjaira. Másodsorban Helmer a kormányon belül mindvégig következetesen síkra szállt a kemény megoldás mellett. Harmadsorban a Teleki-Kertész-ügyként ismert akció legfeljebb a jéghegy csúcsa lehetett, hiszen a magyar hírszerzés és kémelhárítás ügynökei éveken át folyamatos tevékenységet folytattak Bécsben a követség leple alatt. Azaz hasonló leleplezéseket szinte bármikor lehetett produkálni, ilyenekre mégsem került sor. Mindenesetre tény, hogy a botrány, a hónappal később — Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársai kivégzése miatt — kirobbant nemzetközi felháborodás és a magyar részről ismételten megszaporodott fegyveres határsértések osztrák részről késleltették ugyan a tervezett eszmecseréket, de nem hiúsították meg őket véglegesen. Hasonlóképpen a realitás, a lassú előrehaladás tudomásulvétele adott pillanatban a L Népszabadság, 1958. április 10. 1. old. 13 Ezt Raab kancellár vetette fel április 11 -én a Lapin szovjet nagykövettel folytatott beszélgetésen. (MOL XIX-J-l-j Ausztria 4/b KüM 003316/1958 6. doboz) A gondolat talán összefüggött azzal az értékeléssel, melyet Peinsipp követ adott Sík kinevezésekor. Ebben — nem hallgatván el, hogy a moszkvai emigráns kommunisták köréhez tartozik — megemlítette a forradalom napjaiban tett pozitív kijelentéseit is. Hangsúlyozta továbbá, hogy szakmai szempontból a kinevezés csak üdvözölhető, mert Síkkel „lehet beszélni és szakmai szempontból kezeli a dolgokat", ellentétben „a szent presztízs koronaőrével, Sebessel." (ÖStA AdR BKA/AA Pol.II. Ungarn 3. 544.987-Pol./1958 <546.136>) 14 MOL XIX-J-1 -j Ausztria 4/b KüM 002950/6/1958 6. doboz. 15 Lásd a 29. és 32. sz. iratokat. A konfliktus tompítására Sík Endre maga is szükségesnek tartotta, hogy levélben közvetlenül Leopold Figlhez forduljon és kérje a további következmények elsimítását.