Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

az osztrákokra, s amely olyan hidegháborús lépésekre is késztette őket, amelyek szokatlanok voltak egy magát semlegesnek mondó ország részéről. Ha ez az osztrák változás tartós marad, helyesebben, ha tovább mélyül, akkor elmondhatjuk, hogy az ellenforradalom óta Ausztriával szemben folytatott kitartó és határozott külpolitikánknak lassan megérik a gyümölcse. Persze, ezt a fejlődést nem szabad egyoldalúan szemlélni. Tudatában kell lennünk annak, hogy az osztrák-magyar viszonyban — különböző tények hatására — még mindig lehetségesek visszaesések, s előfordulhat az is, hogy a belső és külső reakciónak sikerül az egyelőre nyugodt osztrákmagyar kapcsolatokat időlegesen megzavarni. Mik azok a jelek, amelyek az osztrák-magyar viszony enyhülését mutatják? a) Az enyhülés bizonyos jelei már akkor mutatkoztak, amikor Sík elvtárs az ősszel látogatást tett Figl külügyminiszternél. Sík elvtárs fogadása pl. egészen más volt, mint Horváth elvtársé, sokkal nyíltabb és barátságosabb eszmecsere folyt. A kommünikét közösen jelentettük meg, a beszélgetés végén itallal és süteménnyel kínálták meg Sík elvtársat, ami az osztrák Külügyi Hivatalban teljesen szokatlan. A látogatás után pedig több területen bizonyos javulás mutatkozott. b) A látogatás folyományaképpen újra kezdtük a több mint egy év óta folyó, a diplomáciai tárgyalásokról szóló előkészítő megbeszéléseket. Azóta eljutottunk addig, hogy a kereskedelmi kérdésekről megindultak a megbeszélések, hogy az osztrákok a tárgyalások helyének kérdésében jelentős engedményt tettek, s pillanatnyilag úgy áll a helyzet, hogy a diplomáciai tárgyalások létrejönnek, s több fontos kérdésben sikerül majd megegyezni. c) Az osztrák sajtó hangja ez év szeptemberétől kezdve megváltozott. Az ellenforradalom után egészen a Mikojan látogatásig Magyarország nem került le az osztrák sajtó első oldaláról. A Mikojan-látogatás alatt csend volt, utána viszont fellángolt egy hathetes sajtókampány a határzárral kapcsolatban. Ősszel az ENSZ-vita alatt újabb kampány indult, majd 1958 tavaszán az ú n. Hámori-ügy és a Kertész-ügy szolgált egy újabb sajtókampánynak ürügyül. Végül 1958 júniusában Nagy Imre és társainak kivégzése adott okot a magyarellenes sajtókampány teljes mértékű kifejlesztésére. 1958 szeptember-októbere óta azonban egészen lecsendesült az osztrák sajtó. Ez nem azt jelenti, hogy nem hoznak magyarellenes koholmányokat, csak azt, hogy a régi sajtóhadjáratokhoz viszonyítva csak kisebb tűszúrásokat kapunk. Nyilvánvaló, hogy ilyen változás nem csupán annak köszönhető, hogy a magyar ellenforradalom ügye lassan lekerül a napirendről, hanem annak is, hogy az osztrák sajtót illetékes osztrák szervek mérsékletre intették. d) Február elején folytak le Budapesten a magyar-osztrák hosszúlejáratú kereskedelmi egyezményre vonatkozó első tárgyalások. A hangulat igen jó volt, az osztrákok megértést mutattak. e) A sport bojkottot — amelyet Drimmel körül csoportosult, bennünket halálosan gyűlölő reakciós-klerikális csoport a magyar-osztrák viszony megtorpedózására szánt, — kénytelenek voltak hallgatólagosan feloldani. Ezzel közvetve elismerték, hogy az egész sport bojkott lényegében véve kudarcot vallott. f) Az osztrákok a két ország viszonyában egy-két kérdésben kezdeményezőén léptek fel. Igaz, nagyon óvatosan és tapogatózva, lehetőleg úgy, hogy kifelé az a látszat keletkezzék, mintha minden a mi kezdeményezésünkre történne, de mégis