Bakény István: Iratkezelés és irattározás (Budapest, 1959)

IV. A levéltárak

$ött létre, másrészt reájuk jogszerűen /vétel-, ajándék, letét, stb, utján/ származott. A levélíár fogalma hosszú utat tett meg, ameddig ez átfogó tartalomhoz eljutott, hisz a levéltári irodalom kezdetben /1800 körül/ osak az állami levéltárakról vett tudomást. A közfelfogásban a levéltár fogalma helytelenül kapcsolódott össze a régi iratok fogalmával, E tekintetben a helytelen közfelfogást tápl ják az "irattárak" is. Irattárak ugyanis, melyek általában ujabb,fiatal iratokat kezelnek, valójában csak ott találhatók, ahol a régi iratok kezelésére külön levéltárat tartanak fenn. Az irattárak ugyanis nem egyebek, mint a nagy ügyirattömeggel dolgozó hivataloknak az ügykezelés könnyítését elősegítő szervei, melyek elvileg a folyó ügykezelésben szükséges iratokat őrzik. Eszmeileg tehát az irattár olyan átmeneti állomás, amelyen az irat a folyó ügykezelésből való végleges kiválásáig időzik. Minthogy az egyes ügyek iratait lehetetlen lenne az irattárból a levéltárba pályájuk befejezésekor esetenként áthelyezni, rendszerint egységes időhatárt - IGv, 20, 30, stb, évet - állapítanak meg, amelyek betöltése után az iratok egyszerre tátetnek át a levéltárba. Ez a körülmény azonban nem változtat azon, hogy minden irat az ügy befejezése után a multté, eszmeileg levéltárérett, s ezért a levéltár és irattár között nincs olyan gyökeres különbség, amely miatt é levéltár mai általános meghatározása nem ölelhetné fel az irattárat is. Olyan helyeken, ahol a levél tár mellett nincs külön irattár, minden irat mindjárt a levéltárba kerül, s az elmondottakból következik az is, hogy a levéltár nélkül álló irattárak, ha a köztudat irattárnál nem is látna bennük egyebet, a levéltár fog^Lma alá vonandók, A levéltár pedig végső fokon nem más, mint az iratanyag megőrzésének az üjyviteli feladatokat ellátó irattáron túlmutató helye, bár iratanyaga nem korlátozódhat csupán az irattárakra, hanem beletartóznak a régi korokból kikerült mesterséges iratsorozatok, illetőleg