Bakény István: Iratkezelés és irattározás (Budapest, 1959)

II. Az iratvédelem

gyének• Előfordul, hogy egy-egy épület-emeletbe két vagy három állványemeletet is épitenek, belső lépcsőkkel. Régi és magas épületekben ilyen modern állványemeletek nélkül is lehet az állványzatot a mennyezet magasságáig épiteni, létraszerkezetekkel, vagy az állványok mellett futó karzatokkal. ííagyon fontos, hogy az állványokh oz könnyen hozzá lehessen férni, mert különben az iratok kezelésekor sok idő megy vesndnd&be. Az állványokat a mod^n levéltárakban és irattárakban 7asból, vagy acélból készitik. A fából készült állvány tűzveszélyes, idővel elszuvasodik, magába szivja a nedvességet, elkorhad és nem birja a nagy megterhelést. Az állványokon a polcok elhelyezésénél is a tér minél teljesebb kihasználására, s a minél egyszerűbb technikai kezelés lehetőségeinek biztosítására kell törekedni. Régebben merev polcokat használtak, vagyis rászerelték az állványra elmozdithatatlanul. épültek olyan irattárak is, ahol az. 4'i Íványok a polcokkal együtt vasbetonból vannak, tehát nem állíthatók be a szükségletnek megfelelően s emellett a beton érdes felülete rongálja is az iratokat. Az.Országos Levéltárban nagyon jál bevált az u.n. Ganz-Vajda rendszerű berendezés, melynek rovátkolt vasállványain a polcok mozgathatók, igazitani lehet az iratanyag, segédkönyvek méreteihez, s ezáltal az állványzat jobbén kihasználható. Mozgatható polcokat faállványra is lehet szerelni. A polcok mélysége ne sokkal haladja meg a 40 cm-t a mélyebb polcokon elhelyezett iratok kezelése rendkívül nehézkes, sok iratot kell fölöslegesen megmozgatni az iratok kiemelése és visszahelyezése során. Nagyon fontos a polcok anyagának helyes kiválasztása is. Az Országos Levéltárban a polcok általában acéllemezből készültek? Egyes külföldi levéltárakban a fél* tettebb iratok alatt bőrrel vannak bevonva a polcok lemezei

? hogy ne rongálják az iratokat.