Koroknai Ákos: Iratértékelési szempontok a gazdasági levéltárügyben a rendszerváltozás utáni évtizedben (elvi és módszertani felvetések) (Budapest, 2002)
I. Elméleti felvetések a gazdasági iratok makroszintű levéltári értékelésének problematikájához 1989 után
tetési hierarchia felsőbb csúcsain is keletkeznek selejtezhető iratok, mint ahogyan az alsóbb iratképző szinteken is fordulhatnak elő maradandó értékű iratok. A gazdasági iratoknak - más iratokhoz hasonlóan - van tehát egy ügyintézési hasz nosságukból ill. ügyintézési helyükből eredő elsődleges értékük. A levéltárosnak ezt már az értékelés első szakaszában szükséges meghatároznia, minthogy az iratok ügy iraton belüli egymásutánisága , a rajtuk tett különféle ügyviteli feljegyzések a végleges tisztázat megszületéséig máshonnan nem megtudható ügyintézési összefüggések feltá rását teszik lehetővé . Az iratoknak ez az elsődleges értéke igen nagy jelentőségű a gazdálkodó szervezetek számára, mivel az iratok (valójában az ügyek) nyomonkövetése elsőrendű érdekük. Az ügyintézés során keletkező ügyiratok közötti összefüggésekből következik, ha nem ismerjük valamely (ügy)irat keletkezési körülményeit és ügyintézésbeli helyét, akkor annak identitása sem határozható meg, és így dokumentációs értéke sem lehet egyértelmű. Az iratok elsődleges értéke természetesen csak akkor határozható meg helyesen, ha a gazdálkodó szervezet valamennyi képződő, de legfőként maradandó értékű iratanyagáról átfogó ismeretekkel rendelkezünk. Csak részleges ismeretek birtokában nem születhetnek megalapozott iratértékelések . Mindig tisztában kell lennünk azzal, hogy a gazdálkodó szervezeteknek melyek a legfontosabb feladatai, mely aktacsoportok dokumentálják ezt legteljeskörűbben, melyek jelenítik meg leginkább a munkafolyamatokat, melyek tartalmazzák az elvi ügyeket és melyek a rutin ügyeket, amelyekből elég csak mintát vennünk stb. Valamely szerv létezésére, szervezetére, funkcióira, ügyintézési mechanizmusára vo natkozó ügyiratok megőrzése közismert levéltári követelmény . Ezeknek az iratoknak megőrzése a gazdálkodó szervezeteknél szintén minimális követelmény, mivel a szervi működés kontinuitását ezek dokumentálják, mint ahogyan ezek az iratok szolgálnak gyakran mintául a jelen és jövőbeli feladatok megoldásához is. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a szervezetet, a működést, a hatáskört, az ügyintézési eljárásokat stb. érintő maradandó értékű iratok szintenkénti megőrzésénél érvényesíteni szükséges azt az elvet, miszerint minél alsóbb szintű az iratképzés, annál inkább csak a szintenként speci fikus (ügy)iratokat kell megtartani , míg a felsőbb szintekről érkező hasonló tárgyúakat nem. A 20. és 21. század tömeges irattermelésének ismeretében tudomásul kell vennünk, hogy
