Koroknai Ákos: Iratértékelési szempontok a gazdasági levéltárügyben a rendszerváltozás utáni évtizedben (elvi és módszertani felvetések) (Budapest, 2002)

I. Elméleti felvetések a gazdasági iratok makroszintű levéltári értékelésének problematikájához 1989 után

. a gazdálkodó szervezeteknél sem őrizhető meg a teljes iratanyag, miként másutt sem, . az iratok, irategyüttesek megőrzése nem függhet a változó kutatói igényektől, . az iratértékelés nehézségei miatt még nem kell a mindent megőrzés veszélyes útjára lépni, . ésszerű kompromisszumok szükségesek az iratmegőrzési prioritások figyelembe­vételével. A rutinaktáknál kivétel nélkül megelégedhetünk a mintavételes iratmegőrzéssel amely, ha elméletileg és módszertanilag jól megalapozott, tükrözi is a gazdálkodó szervezet működését, tevékenységét. Magyarországon a statisztikai és reprezentatív (illusztratív) levéltári mintavételezés alapelvei és módszerei ma még nem tisztázottak. Kidolgozásuk jelentősen segíthetné a levéltáros értékelő munkáját, mivel a mintavétel legfőként a kombinált és komplex szempontokat érvényesítő mintavétel mindenkori célja, hogy valamely gazdálkodó szervezet teljes tevékenységét speciális szelekció ré­ vén - kevés iratanyag megőrzésével - úgy dokumentálja, hogy abban a különöset is il­ lusztrálja . Természetesen, ha lesznek már alapelvek és módszerek, azok szintén nem értelmezhetők majd mereven és sablonszerűén, azokat mindig rugalmasan, a gazdál­kodó szervezet sajátosságait figyelembe véve kell majd alkalmaznunk. A mintavétele­ zési eljárás sosem lehet sémaszerű! 2/2. A gazdasági iratok információs értéke (a másodlagos érték) A levéltárak információs értékük miatt veszik át a gazdálkodó szervezetek iratait is. Az iratoknak másodlagos (de nem másodrendű!) értéke a bennük foglalt információtól függ . Az iratok információs - másként másodlagos - értékének helyes meghatározása eleve feltételezi elsődleges értékük előzetes meghatározását, minthogy elsődleges ér­tékük információs értéküket alapvetően befolyásolja. Könnyű belátnunk, hogy vala­ mely iratanyag információs értéke (szervre, személyre, tárgyra, jelenségre) az ügyinté­ zési evidenciák ismerete nélkül szakszerűen nem állapítható meg . Az iratok másodla­gos értéke felhasználói szempontból főként a későbbiekben nő meg, akkor, amikor az utókort már inkább érdekli maga az információ, mint annak keletkezése (elsődleges értéke), noha a kétféle érték csak egymás által (lenne) értelmezhető. A gazdaságban keletkező (ügy)iratok információs értékének meghatározása egyike az értékelés legingoványosabb területeinek , mivel bármely irat(együttes) jelentőségének

Next

/
Thumbnails
Contents