Koroknai Ákos: Iratértékelési szempontok a gazdasági levéltárügyben a rendszerváltozás utáni évtizedben (elvi és módszertani felvetések) (Budapest, 2002)
I. Elméleti felvetések a gazdasági iratok makroszintű levéltári értékelésének problematikájához 1989 után
A levéltárak többszáz év alatt kialakult gyűjtőköre továbbra sem lezárt. Egyrészt azért, mert a gyűjtőkör történetileg kialakult fogalma különböző korokban más-más értelmezést kapott, és így tartalmában állandóan változott , másrészt meg azért, mert a levéltári gyűjtőkör megállapításában - az illetékességi körhöz hasonlóan - kezdetben sokkal nagyobb szerepet játszottak a jogszabályok , amelyek a közgyűjteményeknek: a nem köz iratok gyűjtését érintően időnként egymást fedő iratgyűjtő jogosítványokat adtak . így kerülhettek be olykor regisztratura jellegű gazdasági iratok nem levéltári közgyűjteményekbe. Ha valamely közlevéltár elhatározza, hogy kimunkálja a potenciálisan gyűjtőkörébe tartozható gazdálkodó szervek és személyek egyes csoportjait, amelyektől maradandó értékű nem köziratok átvételére számít, meg kell határoznia azokat a szempontokat (prioritásokat), amelyeket leglényegesebbeknek tart levéltári anyagának komplettírozása terén. A levéltárak a levéltári rendszerben elfoglalt strukturális helyükből eredően levéltártípusonként más és más gyűjtőköri szempontokat kell, hogy előnyben részesítse nek . Az egyes levéltártípusok szerv- és iratértékelési szempontjai - néhány általánosabb értékelési alapelv érvényesítésén kívül - különböznek is egymástól. Amíg az önkormányzati levéltárak szerzeményezési politikája és gyakorlata a nem köziratok terén például a hely a régió dokumentációs bázisának minél teljesebbé tételére irányul, addig pl. az állami szaklevéltárak szerzeményezési irányultságát - helytől, (régiótól) függetlenül döntően a szakági dokumentumok összegyűjtése motiválja. Ugyanakkor a MOL-nak csak az országos közéletben szerepet játszó társadalmi szervezetek és személyek, vala mint a hazai gazdaságban meghatározó jelentőségű gazdasági szervek és szervezetek nem köziratnak minősülő maradandó értékű iratanyagainak gyűjtése lehet ésszerű célja . Erre kötelezik állománygyarapítási hagyományai. A MOL, de bármely levéltár az általa szabadon meghatározott gyűjtőkörét más levéltá rakéval össze is vetheti, egyeztetheti . Minden azon áll, vajon képesek-e levéltáraink a (gazdasági) gyűjtőkört érintő szelekciós szempontjaikat - külön-külön is - szervcsoporti rendszerbe foglalni és egymással egyeztetni, hogy aktív állománygyarapító tevékenységüket a jövőben ennek alapján rugalmasan végezhessék. A tisztán magántulajdonban álló gazdasági társaságokat közlevéltáraink csak potenciális gyűjtőkörükbe vehetik fel. Természetesen nem ellentétes a jogszabályokkal, ha értékes iratanyagaikra szemet vetnek. A tulajdonosi szabad rendelkezést és akaratot azonban
