Koroknai Ákos: Iratértékelési szempontok a gazdasági levéltárügyben a rendszerváltozás utáni évtizedben (elvi és módszertani felvetések) (Budapest, 2002)

I. Elméleti felvetések a gazdasági iratok makroszintű levéltári értékelésének problematikájához 1989 után

testületi alapításúakra a köztestületi levéltárak, az egyházi alapításúakra az egyházi le véltárak és így tovább

... az illetékesek. Az Ltv. 14. §. (2) bek.-e szerint a közlevéltári illetékességet a köziratnak nem minősülő levéltári anyagot illetően az általános levéltárak esetében a művelődési és közoktatási miniszter, ill. jogutóda a nemzeti kulturális örökség minisztere, míg egyéb közlevéltár tekintetében pedig - a művelődési és közoktatási miniszter, ill. jogutóda a nemzeti kulturális örökség minisztere egyetértésével - a fenntartó határozza meg

. A szabályozást a törvényalkotó nyilvánvánvalóan azért rendelte így el, mert a közlevéltári illetékesség meghatározása e téren is elvi jelentőségű, általános rendezést igénylő kérdéskör

. Elég utalnunk a mintegy 1 millió bejegyzett vállalkozásra. Joggal tehető fel a kérdés: vajon levéltárainknak nem kellene-e szervszelekciós módszereiket és iratértékelési gyakorlatukat felülvizsgálni, mégha a miniszteri szabályozás várat is magára? A gazdálkodó szervezetek jelentőségének megítélésénél - úgy véljük - helyesebb, ha nem a régóta defmiálhatatlan „országos jelentőségből", hanem a jogszabályok nagyon is konkrét fogalomhasználatából indulunk ki. így talán kijuthatunk a pontatlan fogalmak bábeli zűrzavarából. A tartósan állami tulajdonú részesedéssel

13 működő gazdasági társaságok körébe az 1995. évi XXXIX. tv

. (az állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről) 7. § (1) bek. csak • az országos közüzemi szolgáltató, . a nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségű és . a honvédelmi vagy más különleges feladatot megvalósító, ill. célt szolgáló társaságokat sorolta. E körbe csak törvény révén lehet bekerülni, mint ahogyan csak törvénnyel lehet innen kikerülni. A tartósan állami tulajdont képező gazdasági társaságok felügyeletét az ÁPV Rt. és az egyes szakminiszterek (olykor közösen), valamint az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány látják el. A törvény nyomán megszületett 62/1996

. (VII. 9.) sz. országgyűlési határozat állapította meg azoknak a gazdasági társaságoknak körét, amelyek a nemzetgazdaság működőké pessége szempontjából minősülnek jelentőseknek

. Ezek nem mindegyike tartozik a tartósan állami tulajdonban maradó gazdálkodói körhöz, miként előfordulnak köztük olyanok is, amelyek a törvényhozás szándéka szerint nem tartoznak a nem tartósan állami