Koroknai Ákos: Iratértékelési szempontok a gazdasági levéltárügyben a rendszerváltozás utáni évtizedben (elvi és módszertani felvetések) (Budapest, 2002)

I. Elméleti felvetések a gazdasági iratok makroszintű levéltári értékelésének problematikájához 1989 után

illetékességi körében számos „országos jelentőségűnek" mondott, de többségében nem annak számító kereskedelmi és szolgáltató stb. vállalat maradt meg a pénz- és biztosító intézeteken, továbbá a gazdasági érdekképviseleti szerveken kívül. A helyzetet nem orvosolta, hanem inkább bonyolította az MM Közgyűjteményi Főosztályának 29824/1981. sz. rendelkezése, amely 54 vidéki székhelyi ipari nagyvállalatot kivett a területi (tanácsi) levéltárak illetékességéből, és azokat az egykori UMKL illetékessége alá sorolta (ezek a MOL és az UMKL 1992. évi összevonása után értelemszerűen a MOL-hoz kerültek). Az UMKL a 80-as évek közepén megkísérelte ugyan az illetékességébe tartozó szerveket három értékkategóriába sorolni, mint ahogyan ezt korábban a Levéltárak Országos Központjának 1957-ben elkészült és 1960-ban kiadott (88373. sz.) utasítása is megcélozta, amikor három szervkategóriát állított fel. Ez a kategorizálás döntően a szervkapcsolatok gyakoriságát szabályozta, és az utolsó két csoportba sorolt vállalatoknál, valamint a szövetkezeteknél minden harmadik iratanyagát javasolta megőriztetni, jóllehet az e két csoportkategóriába tartozó vállalatok és szövetkezetek között lényeges különbségek álltak fenn. A jelentéktelen gazdasági szervek így továbbra is az UMKL nyilvántartásában maradtak. 1988. évi utolsó szervjegyzéke szerint a szervek 55 %-a nem is ütötte meg az ún. levéltári értékhatár minimumát. Ez a helyzet konzerválódott a MOL és az UMKL összevonásáig, miközben végbement a rendszerváltozás, és megalkották az önkormányzati és piacgazdasági alaptörvényeket. Levéltáraink 1962-ben összesen 13740 szervet tartottak nyilván. Ezt a számot a 70-es években végrehajtott felülvizsgálat során ugyan sikerült jelentősen csökkenteni, de 2001-ben ismét ott tartunk, hogy a levéltári statisztika 12175 ellenőrzendő szervet tart nyilván, köztük természetesen gazdasági szerveket is. A rendszerváltozást követően a régi-új területi/önkormányzati levéltáraknál ismételten a területi elv lett a nem pontosan definiált illetékességi és gyűjtőkör elhatárolásának alapja. Ez kétségtelenül szervnyilvántartási zavarokat vont maga után az állami tulajdonlású gazdálkodó szervek esetében, miként már korábban is. Az illetékességi és gyűjtőköri problematika összetettségét jól mutatták a csődtörvény értelmezése körül lefolyt levéltári viták. Az 1991. évi csődtörvény a „területileg illetékes levéltár" fogalmát használta

, de 1993. évi módosítása az „adós székhelye szerint illetékes levéltár" fogal mát rendszeresítette. Ez utóbbi fogalom a területi illetékességet az adós székhelyére szűkítette

, és azt valamelyest egyértelműbben határozta meg. Ez az újabb fogalomhasz-