Koroknai Ákos: Iratértékelési szempontok a gazdasági levéltárügyben a rendszerváltozás utáni évtizedben (elvi és módszertani felvetések) (Budapest, 2002)
I. Elméleti felvetések a gazdasági iratok makroszintű levéltári értékelésének problematikájához 1989 után
át iratokat, amelyeknek más közlevéltárban lenne helyük, miközben mások szívesen szabadulnának meg olyan gazdálkodó szervek ellenőrzésétől, ill. irataik átvételétől, amelyek viszont saját illetékességükbe tartoznának. Ezek az anomáliák az illetékesség eltérő értelmezéséből adódnak, de nem felszámolhatatlanok. Az illetékességi és gyűjtőkör fogalma, tartalma és értelmezése körül 1989 után különösen nagy káosz alakult ki. A „gyűjtőterületi munka" fogalma alatt gyakran összemosták az illetékességi körbe és az attól teljesen fü g getlenül csak gyűjtőkörbe tartozható szer veket. Ebben nagy szerepet játszott, hogy levéltárosaink elnagyolt fogalmakat használtak. Ilyen volt pl. a „gyűjtőköri jegyzék", „gyűjtőköri szervjegyzék", „a levéltár gyűjtőkörébe tartozó irattárak", „tanácsi iratbegyűjtés", „a levéltárak teljes illetékességi körét lefedő gyűjtőkör" stb. pongyola szóhasználata, miként az „országos jelentőségű" állami vállalat homályos fogalma is, amelyekkel már akkor sem lehetett, miként ma sem mit kezdeni . Sok szempontból indokolt lenne már a fogalmak következetes használata, hogy az azonos nyelvet beszélők egymással szót érthessenek. Az „országos jelentőség" fogalmának tisztázatlansága 1962-től sok vitára adott okot, mivel az 1953-ban megalakult KGL-t 1961 végével megszüntették, és levéltári anyagának, valamint szervellenőrzési jogosultságának nagyobbik részét a nem tisztázott „országos jelentőség" kapcsán a MOL, míg a kevésbé országos jelentőségű kisebbik részét a BFL kapta meg. Ennek az eléggé megalapozatlan megosztásnak analógiájára hamarosan a többi területi (tanácsi) levéltár is igényt tartott a helyi jelentőségű vállalatokon kívül az illetékességi területükön működő „országos jelentőségű vállalatok" történeti értékű iratanyagának átvételére és szervellenőrzésére. Emiatt óhatatlanul „illetékességi feszültségek" keletkeztek a levéltárak között, és megindult a fogalmak önkényes értelmezése. Az 1969. évi 27. sz. levéltári tvr.-nek igyekezete ellenére sem sikerült rendet teremtenie, sőt a helyzetet bonyolította, hogy a MOL Népi demokratikus szervek osztályának talaján 1970-ben önállósult az Új Magyar Központi Levéltár (a továbbiakban: UMKL), s hogy ettől kezdve a gazdasági szervek vonatkozásában kettős időhatárt , valamint új illetékességi szabályozást léptettek életbe . 9 Majd megszületett a pontatlan megfogalmazású 101/1975. (MK 13.) KM utasítás, amely kivette az UMKL illetékessége alól a termelő vállalatokat, és azokat a BFL és a Pest Megyei Levéltár mint területi (tanácsi) levéltár illetékességébe tette át. Ezzel egyidejűleg, sőt már az utasítást megelőzően több területi levéltár - területi illetékességük okán - valamennyi, megyéjük területén működő vállalatra kinyilvánította illetékességét. Következményeként az UMKL
