Koroknai Ákos: Iratértékelési szempontok a gazdasági levéltárügyben a rendszerváltozás utáni évtizedben (elvi és módszertani felvetések) (Budapest, 2002)

I. Elméleti felvetések a gazdasági iratok makroszintű levéltári értékelésének problematikájához 1989 után

zel kétezer szerv iratai maradandó értékűek? Vajon milyen alapon feltételezzük, hogy Magyarországon szervszinten a gazdaságban kétezer körüli számú maradandó értékű gazdasági szerv működik? Ennek a hatalmas mennyiségű gazdasági szervszámnak természetesen vannak előzményei, hiszen általában levéltáraink 1989-ben, tehát közvetlenül a rendszerváltozást megelőzően, 2432 állami vállalat és 2061 szövetkezet, azaz öszszesen 4439 gazdasági szervvel álltak illetékességi kapcsolatban, azaz az összes működő gazdasági szervnek mintegy negyedével! Ennyitől várták maradandó értékű irataik átadását! Ezt a luxust a legfejlettebb piacgazdaságok országaiban sem engedhették meg maguknak a levéltárosok! Teljesen uniformizált értékrendszer működtetése szerencsére lehetetlen. De igen káros is volna! A levéltártípusok közti értékelési különbségek felszámolása ugyanis azt jelentené, hogy az országban képződő maradandó értékű iratok, így a gazdasági iratok értékelésében és levéltári átadás/átvételében nem valósulhatna meg a munkamegosztás. Márpedig csak a levéltárak közötti egészséges munkamegosztás teszi lehetővé

, hogy a MOL egyetlen központi általános levéltárként a nemzeti síkon meghatározó gazdálkodó szervek koncentrált gazdasági információinak, míg más levéltártípusok az ágazati irategyütteseknek vagy a helyi (regionális) eredetű és jelentőségű gazdasági iratoknak legyenek legalkalmasabb őrzői

. Ez azonban addig nem valósulhat meg, amíg levéltáraink - a MOL-hoz hasonlóan - nem állítják össze szervcsoportonként tipizált szervjegyzéküket (külön az illetékességi és külön a gyűjtőkörbe tartozó szerveik jegyzékét), amelyek kölcsönös megismerése (ti. a levéltárak részéről) nem csupán a szervek, ill. irataik szelekciójában jelenthetne jövőbeli előrelépést, hanem a finoman struktúráit szervkapcsolatok levéltárankénti kiépítésében és működtetésében is. 4. A levéltári illetékesség és az „országos jelentőség" problematikája Az illetékesség és a gyűjtőkör a maradandó érték fogalmainak definiálásában a sokfelé tapasztalható sokféle szubjektivitás - nézetünk szerint - csak az illetékességi és gyűjtőkörbe tartozó szervek szervcsoportonkénti pontos besorolásával (lenne) csökkenthető, amely besorolásnál a tulajdon jellegének meghatározása (állami, önkormányzati, magán) alapkövetelmény (lenne). Az e téren megnyilvánuló bizonytalanságok már számos, nem koherens egyedi döntést eredményeztek, mint pl. az egykori Központi Gazdasági Levéltár (a továbbiakban: KGL) iratanyagának következetlen megosztását. Hasonlóképpen nem helyeselhető, ha egyes közlevéltárak olyan gazdálkodó szervektől vesznek