Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Előszó

Mária Terézia úrbérrendezése idejében vették e megye részeként számba őket, Korpona város — mely még a XIX. században is Zólyom megye tartozéka — annyira Hont megye gazdasági tájegységéhez tartozik, hogy azt onnan ki nem emelhettük. Végül meg kell említenünk, hogy Zebegény község vagy apátság Mohács előtti létezéséről nem találtunk adatokat. Ennek alapján kétségtelen, hogy a Nagymaros és Szob között feltételezett zebegényi apátság a Pécsvárad mellett fekvő Szebényben fennállott bencés monostorral azonosítható.* Végeredményképpen a XIX. század elején készült helységnévtárak (Lipszky, Ludovicus Nagy) szerint Hont megyei települések — hozzávéve Korpona városának — területéről származó 1526 előtti adatok feldolgozását adjuk. Az egyes települések nevének megjelölésében alapul ugyancsak a XIX. század elejei névalakot — megfelelő mai helyesírással — vettük. Mohács előtti okleveleinkben a települések nevei sokszor olyan eltorzult formában jelentkeznek, hogy azok alapján — még kötetünk helynévmutatója segítségével is - adattárunk kezelhetősége nagymértékben csökkent volna. Hasonló lett volna a helyzet, ha a későbbi — a névmagyarosítások során kialakított vagy pedig a mai — helyneveket vettük volna fel az egyes települések címéül. A megye legnagyobb része Szlovákiában fekszik, s a Magyarországhoz tartozó 17 község az egyesítés, ill. a topográfiai jelzővel való ellátása következményeképpen szintén nem őrizte meg régi nevét. Ha azonban a településnek a XIX. század elején már nyoma sem volt, az akkori összeállításokban már nem szerepelt, ez esetben az oklevelekben szereplő névalakot vettük fel címül megfelelő mai helyesírással. összefoglalva tehát a mondottakat: a megyéhez tartozó települések névsorának s a települések nevének (címének) felsorolásánál a XIX. század elejei állapotokat, ill. az akkori ortográfiát vettük alapul. Ennek természetes következménye, hogy a Kishont megyéhez tartozó települések adatait kötetünkben nem dolgoztuk fel. A település neve után zárójelben adjuk annak 1918 előtti utolsó magyar (amennyiben az időközben megváltozott) és dőlt szedéssel mai szlovák vagy magyar nevét, megjelölve, hogy a kérdéses település egy-egy nagyobb, ismertebb várostól vagy helységtől milyen irányban fekszik, illetőleg ha a település az évszázadok során elpusztult, a határnevekből vagy más adatokból következtetve mely település szomszédságában állhatott. Az adatok közlésénél nehézséget okozott egyébként az is, hogy az oklevelekben szereplő névelírások jelentősen megnövelték a Bars, Nógrád és Hont megyében fekvő azonos nevű települések számát, valamint, hogy magában megyénkben két Gyarmat és öt Keszi nevű helységgel találkozunk, amely helységnevek Bars és Nógrád megyében is előfordulnak. Gyakran csak azokat az adatokat tudtuk hasznosítani, feldolgozni, amelyek határleírások vagy birtokosazonosság alapján kétségtelenül az adott megyebeli településre vonatkoznak. Azt hisszük, hogy ez az óvatosság — közölt adataink nagy számára való tekintettel — kötetünk használhatóságát nem csökkenti. Ez volt végeredményképpen oka annak is, hogy a garamszentbenedeki konvent protocollumaiba év nélkül bejegyezett oklevélmásolatokat csak megrostálva közöljük. További korlátozást jelentett munkánkban a Selmecbánya levéltárában — amelynek túlnyomó része évtizedekig az Országos Levéltár őrizetében volt — * Sörös Pongrác: Elenyészett apátságok. — A Pannonhalmi Szent Benedek rend története. XII/B kötet. Bp. 1912. 348. s.k. Oyörffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Bp. 1963. 408.