Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Előszó

levő oklevelek adatainak csupán részleges felvétele. Az ősi bányaváros történetének feltárása, a polgárok egymás közti ügyleteivel kapcsolatban keletkezett okiratok, a városhoz érkezett nagyszámú uralkodói pátens, magánosoktól és más városoktól származó leveleknek valamennyi adatát és címzését ortográfiai szempontból bemutatni, messze meghaladta volna kötetünk kereteit. Így tehát csupán azoknak az okleveleknek adatait dolgoztuk fel, amelyek a város kiváltságaival, jogaival, birtokaival összefüggésben keletkeztek, s természetszerűleg csak ezekből közöljük a város polgárainak nevét, valamint az igen gyér számú határ és dűlőneveket. Selmecbánya levéltára okleveleit a nem Selmecbányái adatokra vonatkozólag azonban igyekeztünk maradéktalanul értékesíteni. Meg kell jegyeznünk, hogy e levéltárban igen nagyszámú a feljegyzés, egyszerű másolat, ezekből, valamint a levélcímzésekből bemutatható névformák— véleményünk szerint — amúgy sem tekinthetők a városnév ortográfia-története szempontjából irányadóknak. A másik kivétel, hogy a sági prépostság hiteleshelyi működése során kibocsátott oklevelek „Ság" helynevét figyelmen kívül hagytuk. Az oklevél kibocsátásának ténye ugyanis sem a prépostság, sem a helység történetére nézve nem szolgáltat adatot, ortográfiája pedig sokszoros megismétlése annak, amely a prépostság, ül. a város történetére vonatkozó oklevelekben amúgy is szerepel, s amelyeket felvettünk. A csak újkori másolatban fennmaradt oklevelek adatait a vonatkozó levéltári jelzetekkel és az adott ortográfiával együtt feltüntetjük. Ha azonban az oklevél szövege eredetiben is fennmaradt, csupán a másolat jelzetét adjuk, s a másolatban levő, az eredetitől eltérő ortográfiát elírásnak minősítettük. Mindkét esetben a jelzet után a „más." szó beszúrásával hívjuk fel a figyelmet az oklevél másolati jellegére. Általában a másolatok felvételét adattárunkban szükségesnek tartottuk azok számára, akik a latin nyelvben jártassággal bírnak ugyan, de paleográfiai ismereteik nincsenek. Figyelmen kívül hagytuk azonban az Országos Levéltárban őrzött Táblai perek iratsorozatában fekvő oklevélmásolatokat, kivéve olyan család- vagy birtoktörténeti adatokat tartalmazókat, amelyek rögzítését nem hagyhattuk el. A publikációkban szereplő oklevelek felvételénél eljárásunk a következő volt: az oklevélnek olyan publikációját, amely az oklevélnek csupán regesztáját adja — akár magyar, akár latin nyelven — ideértve a Zsigmondkori Oklevéltár petit szedésű regesztáit — figyelmen kívül hagytuk. Ha ellenben a publikációban eredeti szövegek vagy szövegrészek vannak, akkor a forráskiadvány kötet- és lapszámát, a Zichy Oklevéltár és a Zsigmondkori Oklevéltár esetében a kötet- és sorszámot adjuk. A publikációkban szereplő névalakokat a másolatokkal azonos módon bíráltuk el. A települések adatait a hagyományos várak—városok—községek csoportosításában adjuk, ugyanazon alapelveknek figyelembevételével, amelyek a korábbi kötetekben érvényesültek. Városnak minősítettünk minden olyan települést, amelyet 1526 előtt akárcsak egy ízben is oppidumnak vagy civitasnak neveztek, avagy pedig vásártartási joggal rendelkezett. Az egyes települések előforduló különböző névalakjait évrendben közöljük. Csánki annak idején az V. kötetben ettől eltérően az egyes névformák után évrendben adta a levéltári jelzeteket. Ezzel jelentős helymegtakarítást ért el, mert ugyanazt a névalakot csak egyszer kellett lenyomtatni. Fekete Nagy visszatért Csánki korábbi közlési rendszeréhez, s ezt követtük mi is. Ezáltal ugyanis a névalak