Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Bevezetés

völgyében már sűrűbben fordulnak elő a szláv helység- és dűlőnevek, s itt körülbelül ugyanannyi a magyar, mint a szláv helységnév.

179 Az Ipolytól északra fekvő területen, a Selmec és a Korpona völgyében, valamint az Osztrovszki hegység keleti nyúlványai között viszont a szláv eredetű helynevek az uralkodók.

180 Mindezekből arra következtethetünk, hogy a szlávság az Osztrovszki hegység, a Börzsöny és a Cserhát között meghúzódó folyóvölgyekben kisebb veszteséggel került ki a népvándorlás viharaiból, s az Ipoly völgyében a magyar helységnevek mellett előtűnő szláv dűlőnevek jelzik a rátelepülés folyamatát. A nemzetiségi kép a Mohácsi vészig nem sokat változott megyénkben. Az újonnan feltűnő községek nevei aszerint magyarok vagy szlávok, amint azok a déli és a nyugati sík vidéken, vagy pedig az északi és a keleti részeken, a hegyek között keletkeztek. Megállapítható, hogy a magyarság tovább nyomult észak felé, s a megye legészakibb pontjain is megtaláljuk a magyarság térhódításának nyomait: az Árpád-korban még tiszta, vagy túlnyomóan szláv lakosságú községekben a későbbi évszázadokban nemcsak magyar jobbágyneveket, hanem magyar dűlőneveket is találunk. Ezzel párhuzamosan azonban a szlávság délfelé húzódása is megindul, s Mohács idején a megyében már alig van olyan község, amelyben kizárólag magyarok a jobbágynevek. A megye egész területén tehát a magyarság és a szlávság teljes keveredéséről és együttéléséről beszélhetünk.

181 179 Az Ipolyvölgyben Ság eredetére nézve a nyelvészek véleménye nem egyöntetű, van, aki kiveszett magyar nemzetsógnevet lát benne, van, aki az osztrák-stájer sah-Schah szóval hozza Összefüggésbe, — ezen ,,sövény"-t és ,,bozót"-ot kell érteni, ami a gyepüvonallal magyarázható (Melich, i. m. 366., Pais: Magyar Nyelv, 9. évf. 356., 13. évf. 230.) s ezzel áll összefüggésben Visk eredete is, amelyet az 1041-ben fellázadt Váz nevű német főúrral hoznak kapcsolatba. (Jakubovich: Magyar Nyelv, 23. évf. 232.). Egyébként Aba, Balog, Csalomia, Födémes, Gyerk, Haraszti, Hídvég, Inám (Ináncs), Kelenye, Keszi, Kóvár, Leszenye, Nagyfalu, Szócsénke, Vece magyar helységnevek, de a közéjük ékelődő Csitár, Dopopucs, Drégely, Leklinc, Pereszlóny, Podluzsán, Zahora bizonyítják, hogy itt a magyarság erős szláv telepeket talált. Csitár, Dopopucs, Gyerk, Nénye, Olvár, Parassa, Ság és Tesmag területén, tehát az Ipoly folyásához közel fekvő helységekben ezenfelül szláv dűlőneveket találunk. 180 A Selmec völgyének déli részén Egeg ós Horváti magyar, bár az utóbbi neve idegen népiségre vall. Királyfia magyar, Szalatnya és Tompa délszláv eredetű is lehet, tehát ezeket a magyarság már magával hozhatta. Meg kell jegyeznünk, hogy Egegen a XIII. században szláv dűlőneveket találunk. — A Selmec felső völgyében, valamint a Korpona völgyében — a szláv dűlőnevekkel bíró magyar Túrt kivéve — magyar helységnevet nem találunk. — Az Osztrovszki hegység keleti nyúlványainak lábánál levő Cseri, amelynek a XIV. század közepén szláv dűlőnevei vannak — s a szláv lakosságra valló Csehi ós Csáb vehető magyar nevűnek. — Lámon 1337-ben magyar, Korponán a XIH. században szláv helyneveket találunk. 181 A Börzsöny vidékén Baráti, Mikola, Perőcsény és Szokolya szláv szavak, habár lakosságuk vegyes, sőt Mikolán a magyarság többségben élt. — Az Ipoly és a Garam vidékén feltűnő Egreö, Dávidróve, Horhi és Szakállos magyar helységnevek ugyan, de Lissó és Peszek lakossága kezdettől fogva vegyes. Litason ekkor már szláv határjelek vannak. A XVI. században ezen a területen Bori, Kisgyarmat, Kisölved, Leled, Letkés, Sallo, Szántó, Szetté, Szúd, Tölgyes kivételével valamennyi községben megtaláljuk a szláv dűlőneveket. — Viszont az Osztrovszki hegység nyugati nyúlványai között Disznós, Elesfalu, Magasfalu és esetleg Vinár tekinthető magyarnak, bár lakosságuk kezdettől fogva kevert. A Selmec vögyében Szalatnyán, a Korpona völgyében Szelényen és Varbókon, azután Prencsfalván, Szentantalon ós Zsibritón találunk a XV. században magyar lakosokat. Az együttélésre bizonyítók, hogy Nómetin 1292-ben a magyar és szlovák hospesek részére egyazon jogokat és kötelezettségeket állapítják meg (Eszt.kpt.m.lt. 18-2-3, Knauz II 313.). 3 Bakács: Hont vármegye 33