Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Birtokosai

ítéletlevelét visszavonja. 1516-ban Miklóst jelölik királyi embernek. 1519-ben II. Lajos király Horváth Györgyöt restituálja Ipolykeszin, ám az uralkodó Szentiványi Péter és Dubraviczky János kérésére ezt a döntést visszavonja s a Dubraviczkyeket teljes joggal bíróknak jelenti ki. (1456: DL 44806, 1469: Seilern lt. VI 271, 1476: DL 65952, 17754 más., 25244 más., Gsztb. 31-15, Eszt.kpt.m.lt. 16-1-24, 18-2-5, 1478: uo. 19-2-20, 1479: uo. 19-2-21, DL 18230, 2470/1480: DL 18231, 1480: DL 711 más., 1486/1520: DL 47369, 1491: Gsztb. 4-2, 1492: DL 19765-19767, 19776-19779, 1493: DL 95849, 1494: Eszt.kpt.m.lt. 17-1-11, 1497: Eszt.kpt.o.lt. 40-5-7, 1499/1506: uo. 52-4-2, 1500: uo. 39-8-7, DL 90256, Rakovszkv lt. 3988, 1501: Gsztb. Stat.F. 3-32, DL 22540, 90259, 1503: DL 46633, 95854, 1505: DL 46714, 69540, 1507: DL 46816, 69546, 1508: DL 46872, 75974, 1516: Kézirattár 607, 1519: DL 69569, 69570, Eszt.kpt.o.lt. 34-1-7, Szádeczky-Kardoss.) Horváth család (Litvai). 1463-ban Szelcei Horváth Dámján csábrági és visegrádi várnagy és Péter Devicse, Méznevelő, Lehotka, Teplicska, Princsfalva és Zsibritó birtokát vásárolják meg. 1467-ben már ,,Litvaiak"-nak nevezik őket. Dámján 1468-ban mint „Csabragi" Szécsénke, Nagyfalu és Szalatnya felét szerzi meg. E két évben hatalmaskodással is vádolják. A sági konvent 1469-ben iktatja be Dámján ,,aulicus"-t Litvába s tartozékaiba: Varbók, Kormosó, Stefoltó, Szentantal, Apova, Csábrág és Méznevelő, a következő évben pedig a budai káptalan Szécsénke, Nagyfalu és Szalatnya birtokába. 1472-ben a Pásztóiak tiltják el Pétert Pusztalitva s tartozékainak elfoglalásától. 1474-ben a Jánokyak és Vajdayak tiltakoznak, hogy Dámján nak — aki ekkor dalmát-szlavon bán — és Péternek Vajday György és Jánoky János Nagytúrt és Cserit elzálogosítsa. A következő esztendőben Daniján özvegye, Fruzsina asszony, aki Balassa Lászlóhoz ment nőül, panaszt emel volt sógora, Horváth Péter ellen Litva elfoglalása miatt, Damjan gyermekeiként ekkor István, Anna és Zsófia van megnevezve, Péter pedig a Luka családdal pereskedik keszihóci, lámi, szuhányi, lehotkai, palojtai és kelenyei birtokrészek felett. 1476-ban Fruzsina és István pereskednek a káptalannal Szebelléb, Németi, Prencsfalu és Beluja határai miatt. Péter, Fruzsina és István ez évben megígérik, hogy a káptalan szebellébi jobbágyaitól nem fognak Szentantalon vámot szedni. Egyébként Péter és Fruzsina Báthory István országbíró előtt ez évben megosztoznak Litva várán és tartozókain. 1477-ben Péter panaszt emel kormosói jobbágyainak bántalmazása miatt. 1481-ben Péter Dámján leányától visszaköveteli a zálogba vett nagy túri és teszéri birtokrészeket, ő egyébként Csallon és Farkas Varbókon zálogbirtokos. 1483-ban Damjan Zsófia nevű leánya: Szomszédvári Henning Jánosné vádat emel, hogy Litvát és tartozékait, valamint a födémesi, szkornai, teszéri, nagyfalusi, dacsolámi és túri zálogjószágokat testvére, István és nagybátyja, Péter bitorolják. 1492ben férjével együtt Balassa Ferenc ellen emel panaszt Apova, Szécsénke, Nagyfalu, Szalatnya, Lehotka és Szentegyed birtokrészeinek elfoglalása miatt. 1496-ban Zsófia, a testvére Anna, Balassa Ferenc felesége örökségeként annak szécsénkei, szalatnyai, szentantali, kormosói és devicsei birtokát szerzi meg, s említik ez évben Istvánt és Pétert is. 1500-ban Péter leányai: Erzsébet, Kazai Gyulaffy Ferencné, Dorottya, Hatvani Menyhértné és Zsófia, Füssy Jánosné tiltakoznak, hogy apjuk örökségét anyjuk, Dorottya asszony és nővérük Katalin, Gordvai Fáncsy Orbánné elfoglalták. 1504-ben a Pásztóiak eltiltják Erzsébetet, Dorottyát, valamint Zsófiát Pusztalitva s tartozékainak elidege-