Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Bevezetés

BEVEZETÉS A megye gazdasági földrajza Ahhoz, hogy a megyének a magyarság által a IX—X. században történt birtokbavételét megrajzolhassuk, elsősorban ismernünk kell annak felszíni adottságát, mivel az Etelközből útrakelő magyarság még abban a társadalmi szervezetben élt, amelyet apáik a Kubán vidék száraz pusztájának természeti viszonyai között kialakítottak, s így a honfoglalók az új haza földjén elsősorban jószágaiknak kerestek legelőt. Minthogy azonban az új haza természeti viszonyai lehetővé tették, hogy a földművelés a pásztorkodást háttérbe szorítsa, az állandó letelepülés következményeképpen átformálódik a magyarság társadalmi szervezete, s ennek megfelelően a földművelésre alkalmas területek növelése a szolganépek számának emelkedésével nemcsak lehetővé, de szükségessé is vált.

1 Vizsgálnunk kell tehát, hogy megyénk gazdaságföldrajzi tényezői mennyiben tették lehetővé a települést a honfoglaló magyarság számára s mennyiben voltak alkalmasak a társadalom átalakítására. A honti medence, amelyben megyénk a XI. században kialakult, geográfiai szemszögből nézve igen sajátos alakú. Elsősorban az Ipoly folyó környékét foglalja magában, s ide torkolnak a medence északi részén levő vulkáni eredetű Osztrovszki hegység nyugati szakaszáról, a korponai erdő nagy lejtőjéről kiinduló hosszú, keskeny völgyek: a Kürtös, a Korpona és a Selmec völgyei. A medence nagyobbik, felső részét hatalmas erdőségek borítják, délen pedig a Börzsöny terül el, s így az Ipoly völgyébe nemcsak a patakok, de az utak is sugarasan futnak össze.

2 Az a tény, hogy a bányászat fejlődésével nagy gazdasági jelentőséghez jutott észak-magyarországi bányavárosok és az Alföld, illetőleg a kereskedelmi összeköttetést jelentő Duna között az útvonal a Selmec és az Ipoly völgyén, tehát a honti medencén keresztül vezetett, jelentős befolyást gyakorolt a megye gazdasági fejlődésére. A megye nyugati határa a Garam völgye, s ez Nagysallóig tiszta alföld, nagyrészt alluviális talajjal, amely a gabonatermesztésnek is bő lehetőséget nyújt. Az Ipoly völgye Viskig, s a Garamtól keletre eső terület a hegyekig dombvidék ugyan, de még túlnyomóan mezőgazdasági jellegű. Az Ipoly völgynek Visktől keletre eső része a megye keleti határáig a legideálisabb átmenet-gazdálkodást teszi lehetővé: csapadékban bőséges, s az alföldi jellegű mezőgazdasági művelés mellett az erdőgazdálkodásnak is kedvez. Viszont a megye déli részén fekvő Börzsönyben és az Osztrovszki hegységnek Palást vidékéig lehúzódó nyúlványain csak a lomblevelű erdőgazdálkodás és a hegyi pásztorkodás lehetséges. Végül az erdős-hegyi és az alföldi jellegű síkvidék között a Korpona és a Selmec völgyében a mező- és erdőgazdálkodás egyaránt művelhető.

3 1 Molnár Erik: A magyar társadalom története az őskortól az Árpád-korig. Bp. 1949. 91. 2 Prinz Gyula: Magyarország földrajza. Magyar föld, magyar faj. Bp. I. köt. 317. 3 Sajó Sándor: Hont megye. Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben. Magyar2 Bakács: Hont vármegye 17