Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
S. MULLER, J. A. FEITH, R. FRUIN: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve - I. fejezet. A levéltárak kialakulása és osztályozása
iga alóli felszabadulás időpontját* tekintették olyan eseménynek, amely ország szerte a régi fondok lezárását jelentette. Ez a 19. század közepéről származó gyakorlat azon a valamikor általánosan elfogadott, ma azonban már hibásnak tartott megfontoláson alapult, amely szerint a régi levéltárak pusztán tudományos intézmények és nem az állami vagy helyi közigazgatáshoz tartozó hivatalok. Ezzel a megfontolással ráadásul van egy nagy gond: 1811 vagy 1813 óta egy évszázad telt el, és ez alatt az idő alatt a közigazgatási iratanyag nyugtalanítóan felhalmozódott. Az a veszély fenyeget, hogy ott, ahol mind nagyobb és nagyobb gondot fordítanak a korábbi századokból származó iratokra, a 19. százdabelieket teljesen elhanyagolják. Ha el akarjuk kerülni azt a veszélyt, hogy a 19. századi iratanyagot válogatás és megkülönböztetés nélkül megsemmisítsék csak azért, hogy ezáltal helyet nyerjenek, akkor meg kell változtatnunk a régi fondok lezárásának időpontját, és egyúttal a jövőre nézve meg kell határoznunk azt az elvet, amely szerint ezentúl meghúzzuk a régi fond és az új fond közötti határt. Ez az elv pedig csak az lehet, hogy a levéltáros hatáskörébe tartozik valamennyi irat, amely az igazgatás egy megszűnt ágazatára vonatkozik, valamint valamennyi, az igazgatás létező ágazataira vonatkozó irat, amely a szervezet legutolsó mélyreható változását megelőzően keletkezett. Magától értetődik, hogy az elv alkalmazása során nem szabad eltekinteni egy átmeneti időszak beiktatásától. Az iratok, amelyekről itt szó van, a mindennapi munka szempontjából jobbára értéküket vesztették. Célszerű erre néhány példát mondani. 1865-ben megszüntették a helyi fogyasztási adókkal foglalkozó ügyosztályokat: fondjuknak tehát teljes egészében a régi levéltárban van a helye. Az 1851. évi tartományi törv ény, az 1852. évi községi törvény, az 1875. évi oktatási törvény, a milicára vonatkozó 1861. évi törvény ugyanilyen határvonalat jelent. A különböző igazgatási ágazatoknak az adott időpontok előtt keletkezett fondjait át lehet helyezni a régi levéltárba. Nem kellene azonban ilyen határvonalként elfogadnunk például az 1848. évi alkotmánymódosítás időpontját, mert az alkotmányjog ekkor valóban megváltozott, a közigazgatás azonban nem. A közigazgatás különféle ágazataiban végbement adminisztratív változások oka nem az alkotmány maga, hanem az új alaptörvényből következően később életbeléptetett sarkalatos és egyéb törvények. Éppen ezért tehát a még manapság is érvényben lévő 1813-as korszakhatár is hibás választás volt. Ez a paragrafus valójában inkább egy óhajt, semmint egy szabályt foglal magába. Ugyanis ennek az előrásnak a végrehajtását a levéltároson kívül álló erőknek kell lehetővé tenni. Mégis kívánatos, hogy helyet kapjon kézikönyvünkben, mint a fondok rendezésének egyik szabálya, amelyet a levéltáros felhasználhat a tanácsadás során, és amelynek révén minden bizonnyal érvényesíteni tudja majd a befolyását. 94 *1795 vagy 1813
