Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
A magyar „levéltári fordulat” állomásai: leltárak készítése országos méretekben – újfajta iratértelmezés – fond, fondrendszer, fondjegyzék
A változó színvonalon és jelleggel elkészült alapleltárak folytán adódó problémák, valamit a rengeteg ismétlődő adat közlése kiküszöbölésének igénye vetette fel, hogy az alapleltárak tömeges megjelentetése helyett pusztán a legfőbb adatokra korlátozódó ún. fondjegyzékeket állítsanak össze, amely ötlet Vörös Károly nevéhez köthető.140 Ennek eredményeként került az 1957. december 13-ai levéltárvezetői értekezlet elé olyan javaslat, amely fő feladatként még nem az alapleltárak, hanem csupán – úgymond – „a teljes Állami Levéltári Fond” jegyzékének elkészítését tűzte ki célul.141 Ezt megelőzően, 1956 folyamán mindazonáltal megindultak az alapleltárak ellenőrzésének munkálatai. Mintegy referenciaként a polgári kori szervek vonatkozásában az 1944-es tiszti címtár adatait vetették össze az alapleltárban rögzítettekkel. Ennek nyomán derült fény számos, az adott iratképző szerv és a rögzített irategyüttes inkonzisztenciájára. A legfontosabb feladat a fond meghatározásának kritériuma lett, amelyet pedig csakis az iratképző figyelembe vételével lehetett elvégezni. Márpedig ez a megközelítés voltaképpen elszakadást jelentett az addigitól, amely elsősorban az iratok levéltári állományát, mint külső referencia nélküli irategyüttest vette figyelembe. Vörös Károly nevéhez köthető továbbá az országosan egységes fond -főcsoportrendszer megalkotása is. Próbaként Oltvai Ferenc a Csanád megyei, illetve Szeged városi iratképzők, illetve a továbbiakban már fondok kísérleti jellegű tagolását végezte el. A fondok csoportosításának lehet őségeiben ekkoriban még nagy súllyal estek latba a lokális szempontok. Ezért Oltvai is úgy vélekedett, hogy „Az anyag csoportosításában merev előírásokat nem lehet alkalmazni, mert a helyi fejlődés különösségei befolyásolják az anyagot” – olvashatjuk a szakvéleményt. 142 Ezzel a felfogással szállt szembe Vörös Károly, aki viszont úgy vélte, hogy mivel „a területi állami levéltárak mindegyike lényegében azonos anyagot őriz, s ennek következtében anyagának szervezési sémája is szükségképpen azonos kell, hogy legyen. E szervezési séma kialakításánál – pedig – nem tárgyi, hanem szervezeti, illetve funkcionális szempontokat 59 140„... felmerült – olvashatjuk a fondjegyzék gondolatának felmerülése kapcsán – e típusos anya gok valamilyen, elsősorban az anyag tárgya meghatározásának kapcsán szükséges, közös öszszefogásának igénye – az ilyen közös tárgyi tudnivalók kidolgoztatása azonban, tekintettel a levéltárak előtt akkor álló számos más irányú feladatra, elmaradt –, ehelyett egyre inkább tért hódított az alapleltárak csupán néhány legfontosabb adatának un. fondjegyzék formában való közzététele. 1954 folyamán a LOK-ban, az ott őrzött alapleltárak cím, évkör és folyóméterben kifejezett mennyiségi adatainak cédulákra való felvételével ennek a munkának első lépését el is végezték.” Oltvai–Vörös–Balázs, 1957. 442. p. 141Vörös, 1958. 107–120. p. 142Oltvai–Vörös–Balázs, 1957. 438–439. p.
