Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
A magyar „levéltári fordulat” állomásai: leltárak készítése országos méretekben – újfajta iratértelmezés – fond, fondrendszer, fondjegyzék
kell érvényesíteni: a csoportosításnál nem a fond tartalmára [...] hanem az őt létrehozó szervnek a hivatali hierarchiában, illetve a társadalomban betöltött funkciójára kell tekintettel lenni.”143 A szakmai vezetés elfogadta ezt az érvelést, így Vörös Károly kapott megbízást a hazai fondszerkezet részletes kialakítására, tartalmi elemeinek meghatározására, amelynek kidolgozására – mintegy félbeszakítva az alapleltárak véglegesítése munkálatait – illetve közzétételét, 1958-ban került sor. 144 Úgy véljük döntő, elvi jelentőségű fejleményként értékelhető Vörös Károlynak ez a körültekintő javaslata, hiszen a levéltárban őrzött iratokról az iratképzőre, s továbbmenőleg a kettő összefüggésére, kapcsolatára irányította a figyelmet. Ez a hazai levéltártörténet szempontjából alapvet ő jelentőségű felvetés szoros összefüggést teremtett a Holland kézikönyvben olvasható 16. és 21. §-sal, mely utóbbi szerint: „nem az irat tárgya, hanem annak rendeltetése határozza meg, hogy az adott dokumentumnak milyen helyet kell elfoglalnia a fondon belül”. Az alapleltár-szerkesztési problémák szükségszerűen vezettek ahhoz a következtetéshez, hogy elsőként a fond (a még ekkoriban is használt megnevezési változatok szerint „levéltár”, „levéltári test”, „sorozat”, „levéltári egység”, „tételszám”) mibenlétének fogalmi tisztázására kerüljön sor. Tekintettel arra, hogy – amint Vörös Károly is fogalmaztott: „... az iratanyag leltározási egységekre [...] tagolásánál még nem a modern fondszemlélet, hanem sok esetben még egyszerűen csak az elhelyezési rend vagy a hagyományos, sokszor csupán praktikus alapú tagolás volt az irányadó. Ennek revíziója nélkül pedig minden további, az anyagot egészében leírni akaró munka szükségképpen kerül ingatag talajra”. A fondjegyékjavaslat első megközelítésben sorozat szintig lemenően, a rendezettségre és a segédletezettségre vonatkozó adatokkal készült volna el. Ám végül is úgy döntöttek, hogy „minden felhasználható időt a főcélra, a levéltárak fondjainak pontos szétválasztására fordítanak”. 145 A rendelet ezen első változatában – eltérően az 1962-estől – a fondmeghatározásban a Handleiding felfogásához hasonlatosan magára az irategyüttesre helyezték a hangsúlyt, lehetővé téve ugyanakkor gyűjteményes fondok létrehozása mellett az összetett iratképzők szerinti külön fondok kialakítását is.146 Az állagnak az irattári kezelés, valamint a szervezeti ala -60 143Oltvai–Vörös–Balázs, 1957. 444. p. 144Vörös, 1958. 107–120. p. 145Érdekességként említjük, hogy az az elképzelés is fölmerült, hogy a fondjegyzékek nem le véltárak, hanem szervtípusok, illetve funkció szerint készültek volna a nagyobb áttekinthetőség érdekében. Vörös, 1958. 107. p. 146Vö.:„a fondok megállapításakor ... nem a meglev ő regisztratúrákból, hanem a szervekből indultunk ki” – olvashatjuk ugyanakkor az egységes fondszerkezetet ismertető 1962-es kiad-
