Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
A magyar „levéltári fordulat” állomásai: leltárak készítése országos méretekben – újfajta iratértelmezés – fond, fondrendszer, fondjegyzék
Az egységesített alapleltári adatoktól a fondjegyzékig, majd fond rend -szerig Kiterjedt fondszerkesztési program megvalósítását azonban meg kellett előzze a proveniencia, illetve a fond fogalmának értelmezéséről szóló vita. Továbbá a megelőző évek során készült különféle segédletek, főként a számos alapleltár kiértékelésére, használhatóságra vonatkozó tanulságok levonása. Proveniencia értelmezése tekintetében a vezető szakemberek részéről a Handleidingnek az irattári rendszer merev fenntartását valló szemléletével szembeni állásfoglalásaival találkozunk. Borsa Iván helyzetértékelésében a magyar levéltáraknak a Handleidingen alapuló „nagymérvű pro ve nien -cia-tiszteletéről” tesz említést. Ez „oly mértékig megcsontosodott, hogy ma levéltári rendezésen az esetek túlnyomó többségében csupán az irattári rend rekonstruálását értjük, s új rendszerezéssel csak olyan esetekben találkozunk, amikor addig még rendezetlen iratokról van szó (pl. családi levéltárak, üzemi levéltárak esetében)” – panaszkodott.137 „Ez az elv és gyakorlat – mint fogalmazott – maradéktalanul azonban csak akkor érvényesíthető, ha az eredeti rend fenntartásával, vagy rekonstruálásával biztosítani tudjuk a kezelhetőségnek azt a fokát, amilyen az irattárban is biztosítva volt.” Szovjet elméleti szakemberek mellett a Holland kézikönyv 15–19. §§-aira is hivatkozva vélte úgy, miszerint „az irattári rend alapja valamilyen fajta tárgyi kategória, s e kategóriák kialakításánál általában arra törekszenek, hogy ezek a szerv működését tükrözzék”. 138 Az elkészült alapleltárak értékelése, kiadásuk kérdésköre ezt követően 1957-ben került részletes vitára Oltvai Ferenc, Vörös Károly és Balázs Péter közös értékelése nyomán.139 Súlyos problémaként merült fel mind a termi nológiai, mind – ezzel összefüggésben is – az iratrendezési és -tagolási kérdések, bizonytalanságok halmaza. A későbbi kibontakozáshoz jelentett döntő fontosságú felismerést, hogy „... bizonyos, hogy alapleltárainkat ezen a téren a legnagyobb változatosság jellemzi és ezen segíteni kell és pedig úgy, hogy meg kell határozni mindazoknak a szerveknek esetében, amelyekből a területi levéltárakban anyag van, hogy mi tartozik egy-egy tételszám alá. (Fondba, állagba vagy sorozatba)”. De ugyanilyen alapszintű kérdések merültek fel a szerkezeti és évköri tagolás, illetve az iratállományok megnevezésével kapcsolatban is. 58 137Borsa, 1955. 201. p. 138Varga, 1955. 18. p. 139Mint fogalmaztak: „Úgy érezzük, elérkezett annak az ideje, hogy alapleltáraink kiadásának tervével foglalkozzunk. Ez a terv nem érinti azt a korábban felvetett tervet, hogy sorozataink legfontosabb adatait feltüntető un. fondjegyzékeinket adjuk ki előbb.” Oltvai–Vörös–Balázs, 1957. 437. p.
