Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
A magyar „levéltári fordulat” állomásai: leltárak készítése országos méretekben – újfajta iratértelmezés – fond, fondrendszer, fondjegyzék
Azt illetően, hogy a proveniencia/regisztratúra-elvre vonatkozóan megfogalmazottaknak nem minden elemét tekintették kőbe vésett igazságnak, példaként szolgál Szedő Antalnak, a Levéltárak Országos Központja vezetőjének, Otto Meissner műve ismertetésekor tett megállapítása. Megfontolandónak vélte ugyanis, hogy a merev proveniencia-elvvel szemben a hivatalszervezet működését is a lehetőségek szerint tükröző Brenneke-féle szabad proveniencia-elvet alkalmazzák. 129 Fond(rendszer) koncepciójának felmerülése A fond fogalma az 1950-es évek elején „természetszerűleg” a Szovjetunió és a szocialista országok szakmai fejlődésének, viszonyainak ismertetése nyomán kerül be a hazai szakmai gondolkodásba.130 1951-t ől fogva sorozatban jelennek meg a Levéltári Híradó és a Közlemények hasábjain a Szovjetunió levéltári szervezetére, az ott tárolt iratok fondszerkezetére vonatkozó ismertetések. Az első megnyilvánulás Bélay Vilmostól származik, aki a szovjet levéltári útmutatókról szóló értékelésében adja közre elsőként a fond fogalom ismert meghatározását, s – érdekes módon ekkor még csaknem mentegetőzve – arra hivatkozik, hogy ezt a kifejezést egyébként is „nemzetközileg használják a levéltári szakirodalomban”.131 Ezt követ ően azután már tömegével találkozunk a fondfogalomra való hivatkozásokkal a két hazai orgánumban – jóllehet 1954-ig csakis a szovjet, lengyel és csehszlovák szakközlönyök ismertetései vonatkozásában. 132 A helyzet azonban ebben az esztendőben megváltozott (– ekkor csapott át a mennyiségi gyarapodás minőségi változásba, hogy stílszerűek legyünk...). Ember Győzőnek a lengyel levéltárügyet ismertető és méltató terjedelmes munkája szabott irányt a kisvártatva bekövetkező átalakulásnak. Az Országos Levéltár vezetője a szovjet mintára Lengyelországban is meghonosított állami levéltári fond szisztémáját a magyar helyzettel összevetve vélekedett ugyanis ekként: „E tekintetben mi még el vagyunk maradva, de semmi akadálya annak, hogy ez a fogalom nálunk is általánossá váljék. Az, amit kifejez, a gyakorlatban nálunk is megvan, jobb kifejezést 56 129Mint fogalmazott: „Itt van joga a levéltárosnak segít ő kézzel közbe avatkozni és az iratok olyan rendjét kialakítani, amely megfelel a hivatal szervezeti fölépítésének.” Szedő, 1954.; Ennek megfelelően értelmezte a felvetett alternatívát Nagy István is. Nagy, 1952. 309. p. 130Amint az ismeretes, a kommunista ihletettség ű „Egységes Állami Fond” koncepcióját – átemelve a fogalmat a francia szakmai közegből, s mintegy „átértelmezve” – Szovjet-Oroszországban az 1918. június 1-jei lenini dekrétum fogalmazta meg. 131Bélay, 1951. 64. p. 132Ld.: Az Októberi, 1952. 10–15. p.; Kozlityin, 1952. 16–22. p.; Levéltári alaptörvények, 1953. 123–125. p.; Stebelsk–Tóth, 1953. 89–100. p; A Szovjetunió, 1954. 5–26.; Levéltári Híradó, 4. (1954) 3–4. szám; Ember, 1954. 11–43. p.; Lukas, 1954. 140–148. p.
