Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
A magyar „levéltári fordulat” állomásai: leltárak készítése országos méretekben – újfajta iratértelmezés – fond, fondrendszer, fondjegyzék
helyrehozásának feladata állott. Ezek eredményeként az 1940-es évek elejére a korábbiakhoz képest már valamivel áttekinthetőbb kép tárult a szakma képviselői és az érdeklődő kutatók elé. Az iratokban való tájékozódást ugyanakkor nagymértékben nehezítette a megfelelő leltárak, repertóriumok és egyéb nyilvántartási és kutatási segédletek hiánya. Ezt ismerte fel Jánossy Dénes, aki 1942-ben nagyszabású szakmai munkaprogramot terjesztett elő, amelynek meghatározó részét alkotta a kiadványokra vonatkozó terület.118 A hosszútávú program – noha a háborús viszonyok nem tették lehetővé annak megindítását – számos vonatkozásban, mint Lakos János megállapítja, az 1940-es évek végétől „... a gyökeresen megváltozott körülmények között is alapvető eleme lett az Országos Levéltár tevékenységének”. 119 A fő hangsúly a rendezési munkák mellett egyértelműen az inven to -rizációs területre helyeződött át. A levéltár vezetője számára nyilvánvaló volt, hogy sem a levéltári belső feldolgozó tevékenység továbbfejlesztése, sem a levéltárhasználói igények színvonalas kielégítése nem képzelhető el az iratállományok átfogó és részletes szerkezeti elemeinek ismerete nélkül. Jóllehet Jánossy Dénes tervezetében nagyobb hangsúllyal szerepeltek a levéltárhasználók közvetlen igényeit szolgáló ismertetőleltárak, ezek készítését azonban meg kellett előzze az egyes levéltári testek (ekkor még nincs használatban a fond szó, így mi is ehhez a patinás egykori megnevezéshez folyamodunk!), továbbá a levéltárak, mint nagy összefüggő anyagegységek összetételére, tagolódására, évkörére és mennyiségére vonatkozó ismeretek közreadása. Mint azt a fentiekben is láttuk, leltárak készültek honunkban a korábbiak során is, ám a modern igényeknek megfelelő levéltári inventorizáció, mint Ember Győző is utal rá alapvető tanulmányában, még nem létezett.120 Ismereteink szerint Jánossy Dénes munkaprogramja jelölte ki a ma is ismeretes levéltári leltárak műfaji kereteit. A célmeghatározás két leltári típus kialakításáról tesz említést.121 Az alapleltár, amelyen belül összevont és részletes alapleltár különböztetendő meg, egy-egy levéltár mint nagyobb irategység szerkezeti elemeinek megfelelő nyilvántartására szolgál, s az egyes anyagrészek egykorú megjelölését, korát és mennyiségét tünteti fel. Az ismertető leltár tartalmi jellegű elemzést, továbbá az anyag használata szempontjából szükséges hivatal- és levéltár-történeti adatokat foglal ma-53 1181785/1942. (június 3.) OL sz. Lakos, 2006. 260. p. 119Lakos, 2006. 264–266. p. 120A hazai levéltári leltárak kimerít ő történeti elemzését ld.: Sashegyi, 1958. A segédlettípus általános értékelésére vonatkozóan: Ember, 1940. 121Leírásunk Lakos János munkáját követi. Lakos, 261–262. p.
