Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
A Kézikönyv és a hazai levéltári gondolkodás
lajstromozás, illetve irattári leltározás kiiktatásával – az ügyviteli nyilvántartás immáron nem „az ügyirat-egységekre, hanem a szinguláris iratokr a épül, s nemcsak az irodákban, hanem az irattárban is.” S miután az ügyirtokra alapuló „összevontabb irattári nyilvántartás ezután sem fejlődött ki, [...] így az irattárak nyilvántartó munkája az iktatás bevezetése után tulajdonképpen visszafejlődött”.74 Az irattárak rendszerének alakításában ter mészetesen döntő mértékben esik latba az ügykezelési racionalitás, s a valós igazgatási szükségletek kielégítésének igénye és az ügyvitel áttekinthetőségének biztosítása.75 Az ügyviteli érdek szolgálata mellett érzékelhetően előtérbe került ugyan -akkor a történeti érték szempontja is, továbbá a helyi identitás ápolásának igénye, annak dokumentáris szolgálata is. Kitűnő példa erre a kecskeméti Hornyik János iratrendezési és kiadási tevékenysége. 1850-es években foly tatott munkálatai során mind a nyílt, mind a titkos levéltári anyagból iratfajtai és tematikus alapon szervetlen kútfőket hozott létre, majd főjegyzővé választását követően folyamatosan tette közzé levéltárosi munkássága eredményeit.76 A tárgyi alapon kialakított mesterséges levéltári rendre több példa is hozható; az egyik nevezetes Gürtl Jakab pozsonyi levéltárosé, aki az okleveles anyagot az egyéb iratoktól elkülönítve rendezte pertinenciális alapon, s Index litteralium documentorum címmel segédletet is kiadott hozzá. 77 A század közepén a kisebb helyeken végrehajtott levéltárrendezések és segédletezési munkálatok legjellemzőbb vonása az iratanyag hozzáférhetőségének és az iratok keletkezési körülményeinek figyelmen kívül hagyásával kialakított formális rend biztosítására való törekvés volt. 78 A „szentségek” egymásra találása: professzionális történetírás és segédtudományi paradigma A 19. század utolsó harmada a történelem szaktudománnyá válásának időszaka. Az adatok tiszteletén nyugvó, s a pozitivista szemléletmód nyomán nagy hangsúlyt kapnak a történeti segédtudományok, s előtérbe kerül a 41 74Sashegyi, 1958. 14. p.; A megyék számára kiadott ügykezelési utasítás immár harmadszor kö telezte a megyéket irataik iktatására (az 1786-os és 1850-es utasításokat követően). Ettől kezdve az iktatás azután valóban általánossá vált és állandósult. 1862-ben zárult le a százesztendős folyamat, amelynek során közigazgatásunkban az iratok iktatását bevezették. Sashegyi, 1973– 74. 493. p. 75A pesti levéltárban például a közigazgatási iratokat 12 kútf őre osztják, amelyeken belül az ügyiratokat külön levéltári számok növekvő rendjében helyezik el. Vö.: Nagy-Wellmann, 1959. 76Balanyi, 1960. 127–128. 77Dóka, 1984. 428. p. 78Vö.: Páhi, 1961. 109–114. p.; Szabó, 1967. 451–460. p.; Bálintné, 1974. VII. p.
