Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
A Holland kézikönyv és hatása a hazai levéltári gondolkodásra (Horváth J. András)
szerűség (calendar) el őállítása itt a cél (37., 42., 45. §§).37 Ellenkez őleg: a fond egyes elemeinek, nagyobb levéltári egységeinek vizsgálata, áttekintése a feladat. Ezek elemzése szükségszerűen kell utaljon a szerkezeti adottságokra, s a hely meghatározására – amely kérdéssel a következő fejezet is tüzetesen foglalkozik (50. §). Ennek az elvnek az érvényesítése a Kézikönyv egyik igen következetesen végigvitt alapgondolata. A tartalmi meghatározottságokkal szemben a rendeltetés elvével és szempontjával ugyanis az egyes iratok szintjén is találkozunk (21. §). A szerkezeti elemekre vonatkozó, egyben a leírási egységek létrejöttéhez kapcsolható „verzérelv” kérdése egyfajta dialektikus látásmódot kölcsönzött a Hand -leiding szabály rendszerének. Mint Sashegyi Oszkár is utal rá, az irategységek meghatározásához a Kézikönyv szerint (is) „...ismerni kell azt a gondolatot, amely ezeknek az egységeknek a létrehozásában érvényesült. Ezt általában könnyű felismerni, néha azonban alapos kritikai-genetikai vizsgálat derítheti csak ki a levéltári egység provenienciáját”. 38 IV. fejezet – A leltár összeállítása, szerkesztése Ez a témakör valójában szervesen kapcsolódik mind ez előző, de főként az irategyüttesek rendszerezéséről szóló II. fejezethez. Másodlagos jelentőségű kérdések taglalása mellett (alaki szempontok, sorszámozás, másolatok készítése, mutatózás, tárolás mikéntje) két fontos szempontot fejtettek ki. Ezek: 1. a szervezeti keretek és a fondkeretek össze függésének kérdésköre; 2. a szervezeti keretek és funkciók módosulásának, illetve átháramlásának ügye. Abból a szabályból, amely szerint a fond rendezése során mindenekelőtt annak szerkezetét kell figyelembe venni, szükségszerűen következik, hogy a leltár készítésekor is ez az elv követendő (16., 50. §§). Ennek megfelelően a hivatalszervezetben végbement jelentősebb változás esetén is új állag létrehozását írja elő a Kézikönyv – különös módon itt és nem a II. fejezetben tárgyalt szakaszában (51. §). A szabálygyűjtemény egyik nagy szemléleti újítása, hogy a provenienciát egyfajta kiterjesztett értelemben felfogó, az iratképző mögött álló „erkölcsi testület” nézetével szemben (pl. önkormányzat, mint olyan) – mint utaltunk rá – az adott hivatal vagy hivatalnok konkrét aktvitását jelöli meg a fondképzés kritériumának. Következőleg a kapcsolatos bizottságok iratait is az adott hivatali funkcióhoz rendeli hozzá (54. §). Eltérően az önálló határozathozatali joggal vagy a tevékenységet 29 37Ketelaar et al., XXII.; A Kézikönyvnek az irategyüttesek átfogó inventarizációjára, a tartalmi feltárás korlátaira vonatkozó rendelkezései ugyanakkor szakmai kritika tárgyát is képezték. Vö.: Gárdonyi, 1927. 254–255. p. 38Sashegyi, 1958. 18. p.
