Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
A Holland kézikönyv és hatása a hazai levéltári gondolkodásra (Horváth J. András)
ill. angol verzió: Archivdepôt, archival depository), amely szó szerint ugyan levéltári raktárat jelent, ám a Kézikönyvben – amint az azóta rögzült értelmezés szerint is – elsősorban nem levéltári intézményt, avagy tárolóhelyet, hanem átfogó levéltári egységet („levéltárat” vagy fondcsoportot) jelent. Ezen levéltárak esetében a meghatározó jelentőségű irategyütteseket az adott szervezet többnyire testületi jellegű fondjai, saját vagy az általuk ellenőrzött bizottságok és tisztségviselők, továbbá intézkedés nyomán vagy egyéb módon átkerült fondok alkotják (4/1-5., 5. §§). A nagyobb levéltári egységeknek különféle hatóságok és szervek által főként a 19. század elején, a napóleoni háborúk nyomán, majd a „rendezést” követően történt bekebelezése, majd visszaszállítása jelentős hatást gyakorolt a holland levéltári iratállományok alakulására. 30 A Handleiding egyfajta szemléleti korlátozottságára utal, hogy míg magánszemélyeket elismer fondképzőnek – magánjogi szervezetekről nem is szólva –, a családi iratokat kirekeszti ebből a körből. A nehézséget nem is annyira a családi iratok sok esetben igen összetett szerkezetéből, sokkal inkább azok létrejöttének bizonytalan hátteréből – s a szervesség gondolatkörében maradva –, a megőrzés körülményeinek, azok nyomon -követhetőségének nem kellően garantált voltából eredeztették (3. §).31 Noha a Kézikönyvben sem a proveniencia, sem a regisztratúra kifejezések kel nem találkozunk, természetszerűleg központi helyet foglal el a tudnivalók rangsorolása körében a fondhoz tartozás „eredetalapú” kritériuma (8. §). Ezért is tiltja szigorúan a szabálykönyv lezárt fondok több levéltár közötti megosztását (fondegység elve, 10. §), s a megbomlott fondok helyreállítását is – ésszerű erőráfordítás függvényében – ítéli nélkülözhetetlennek (11., 66. §§). A Kézikönyv egyik tartalmi jellegzetessége, hogy viszonylag csekély figyelmet fordít a fizikai, raktári rend kérdésére. Széttagolódott fondok helyreállításának szorgalmazásáról szólván is megelégszik az irategységek adott részeinek egységes jegyzékben történő szerepeltetésével (12. §). Schellenbergi értelemben vett információértéken alapuló benső, tartalmi szempontok ezért csak mintegy kiegészítésképpen juthatnak szerephez (9. §). A Kézikönyv szerkesztői a levéltárban található, illetve oda elhelyezendő iratokat többnyire lezárt egységekként értelmezték. Erre utal az a megfogalmazás, amely szerint a levéltárosnak „az igazgatás megszűnt ágazata-26 30Horsman, 2005. 138. skk. 31Érdekes módon Jenkinson – aki a nyomon követhet őség ügyében pedig egy még merevebb álláspontot képviselt – ugyanakkor nem rekesztette ki a családi iratokat normarendszeréből, továbbá Adolf Brenneke sem. Ld. Brenneke, 1953. 98. p.; Csobán, 1926. 289. p.; Bakács, Személyi, 1957. 24. p.
