Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
A Holland kézikönyv és hatása a hazai levéltári gondolkodásra (Horváth J. András)
ira” vonatkozó iratokkal kell foglalkoznia. Az iratoknak az irattárakból történő folyamatos gyarapítása gyakorlatától („nyílt végű fondok”) azonban mégsem tekinthettek el – noha az iratképzők szervezeti változásai folytán előálló illeszkedési problémák ugyanakkor nem kerültek szóba (14. §).32 II. fejezet – Az iratok rendszerezése, rendezése Aminthogy a fondok keletkezésének és adott levéltári rendszeren belüli helyének meghatározására is a keletkezés és a szervesség körülményei a mérvadók, ennek az elvnek kell érvényesülnie a fond belső rendjének kialakításakor is. A Kézikönyvnek az iratok rendszerezésére, illetve rendezésére vonatozó ezen fejezete a legfőbb rendezési elvek szempontjából ismét csak az eredeti irattári szerkezet messzemenő figyelembe vételére (16. §), továbbá a szisztematizáltság szempontjára helyezi a hangsúlyt (15. §). A kettő nem feltétlenül áll egymással összhangban, s különösen így volt, illetve van ez azon irattári rendszerek esetében, amelyek nem regisztra túra -szerűek. Márpedig a holland rendszer csak részlegesen volt annak tekinthető. Az irattári rend kialakítása – következetes iktatási gyakorlat és numerikus regisztratúrák híján – többnyire tematikus, időrendi, vagy egyéb, esetleges, előadói alapon történt.33 Ezek az alapvet ően a szerkezeti labilitás által befolyásolt tényezők és viszonyok kiküszöbölésének igénye tükröződik – mint fentebb utaltunk rá – a rendezési elvek és részletező szabályok alkalmával is. Ezzel magyarázható, hogy a műben megfogalmazásra kerülő számos szabály a végleges fondon belüli levéltári rend kialakításának eldöntendő voltáról, a szóba jöhető alternatívákról (17., 18. §), s a lehetséges szempontok érvényesítésének rangsoráról értekezik (20., 21., 27–28. §§). Mélyenszántó vita alakult ki ezzel szoros összefüggésben „a fond váza” témájáról. Mullerék a levéltárba került határozatokról, jegyz őkönyvekről és számadásokról beszéltek a végleges szöveghez fűzött kommentárban, jóllehet a szakasz alaptézise nézeteikkel ellentétesen a hivatal és hivatalnokok hivatalos tevékenysége során keletkezett ilyenfajta iratokról beszélt (20. §). Nyil vánvaló és alapvető elvi ellentétről volt szó. Míg a végleges verzió képviselői (döntően a belügyminiszter és mások) magát a fondképz őt, s annak aktív tevékenységét tekintették rendező elvnek, Mullerék a már ezen tevékenység eredményeként lecsapódott, irattárilag rögzült, majd levéltárba került iratanyagot magát. Ez a vita olyan éles volt, hogy a kézikönyv 1905-ös német, s az azt követő idegennyelvű kiadásaiban módosították is a 20. § 27 32Ez a problematika képezi majd a kés őbbiekben a Brenneke- és Weibull-féle kritika alapját. (Ld. lejjebb!) 33Vö.: Ankét, 1959. 35. p.
