Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)

A Holland kézikönyv és hatása a hazai levéltári gondolkodásra (Horváth J. András)

amely fő vonalaiban meg kell feleljen a fondot létrehozó hivatal felépítésé­nek. Az egész szabálygyűjtemény Achilles-sarkának tekintett elv megfo­galmazója Samuel Muller volt, aki miközben egyrészről csupán rögzítette az akkor már evidenciaszerű követelményt a deduktív, külsődleges tema­tizáció ellenében, másrészről a messzi jövőbe mutató vitát is gerjesztett a fondképz ő szervezetét a rendezés alapvet ő szempontjaként el nem fogadó, később „merev proveniencia”-elveként elhíresült tétellel.27 Az irategyüttes szervesség mivoltjának gondolatát megingathatatlan bázisként értelmező szemléletmódot tekintve kétségtelenül imponáló következetességet muta­tott a koncepció. A tételhez fűzött magyarázat szerint ugyanis: „...nem az a dolgunk, hogy elméleti úton hozzunk létre a fondban egy olyan szerke­zetet, amely megfelel az egykori hivatali szervezetnek. Ez a hivatali szer­vezet ugyanis viszonylag lényegtelen számunkra...”. Jóllehet az álláspont már az egykorú szakmai viták során is számos ellenzőre lelt, végül – egy átmeneti meghátrálást követően (ld. lejjebb a 20. §-ról írottakat!) – mégis csak Muller álláspontja győzedelmeskedett.28 Bizonyos értelmezés szerint ugyanakkor Mullerék ezen normatív metodológia kidolgozása folytán vi­szont hosszú időre blokkolták is a levéltárelmélet érdemi továbbfejlődé­sét. 29 A fondfogalom meghatározása mellett a másik, nagy horderejű kérdéskör a levéltárnak, mint irattagolási egységnek a fondhoz való viszonyát, struk­turális szempontú értelmezését, illetve a levéltár belső koherenciáját érinti (4., 8-11., 14. §§). A szövegben levéltár és fond szigorú megkülönböztetésé­nek szükségességéről olvasunk (4. §), ugyanakkor zavaró terminológiai bi ­zonytalansággal találkozunk, amely a levéltárelmélet fejlődés történetének mondhatni egyfajta melléktüneteként jelentkezett. Ebből kifolyólag mind az adott szerv tevékenysége során képződött egyes irategyüttesekre, mind az ezeket nagyobb szervezeti egységbe összefogó irategységekre is külön­féle megnevezéssel találkozunk az egyes nyelvek esetében. A fond az ere­deti szövegben archief, a francia változatban fonds, a német fordításban Archiv, az angolban archival collection . Ennél nagyobb értelmezési problémát okoz az archiefdepot kifejezés (a francia fordításban: dépôt d’archives, német, 25 27A levéltári meg őrzésbe került irattári anyagot mintegy „természeti adottságként” felfogó szem­léletmód Hilary Jenkison koncepciójában fogalmazódott meg, amely bizonyos értelemben az iratok „megközelíthetetlenségének” hangulatát sugallta. 28A Muller elképzeléseit messzemen ően támogató van Riemsdijk – jövőbe tekintő módon – az ellenkező végéről közelítette meg a kérdést, s úgy vélte, nem csupán a különféle struktúrákat, de még a szerv eljárásrendjét is beható vizsgálat tárgyává szükséges tenni. Riemsdijk ennél­fogva egyenesen a posztkusztodiális paradigma előfutárának tekinthető. Ketelaar, 1996. 32., 37. p. 29Ketelaar, 1996. 31. p.

Next

/
Thumbnails
Contents