Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
A Holland kézikönyv és hatása a hazai levéltári gondolkodásra (Horváth J. András)
Tartalmi jellemzők I. fejezet – A levéltárak kialakulása és osztályozása A Kézikönyv úttörő volta nem csupán a franciák által alkotott fondelvnek az újrafogalmazásában rejlik, hanem mindenekelőtt a „levéltári test” és az azt létrehozó szerv közötti szerves kapcsolat jelentőségének a mű egészét átható módon történő hangsúlyozásában, valamint ennek az iratok történeti dimenzióira való kiterjesztésben. Az iratképző és a létrehozott iratok közötti szerves kapcsolatot pedig magának az iratszerkezetnek is sokrétű módon kell tükröznie. Ebből következőleg pedig a levéltári test avagy fond tartalmi szempontból csakis akkor érthető meg igazán, ha létrejöttének eredeti körülményeit is figyelembe veszik. A Kézikönyv három legfontosabb szakasza részint magának a fondnak a meghatározásával (1. §), a szervesség mibenlétével 2. §, valamint mindezzel összefüggésben a fondszerkezetnek a hivatal szervezetére alapozódó voltával (16. §) foglalkozik. Az 1. § döntően az utrechti levéltárnok javaslatai nyomán lett megfogal -mazva. Az alkalmazott példák is jórészt saját utrechti, valamint a Fruin által kezelt middelbourgi anyagra támaszkodnak. Ezt a szakaszt már 1894-ben elfogadta a holland levéltárosok egyesülete. Az igazsághoz tartozik, hogy az elvi alapok kidolgozása során kényszerű módon a belügyminiszteri rendelkezéseket is figyelembe vették. A fond fogalmának meghatározása – amint az ismert – nem vadonatúj. A különféle forrásokból származó iratok összekeverésének tilalmát, már ezt megelőzőleg is többen megfogalmazták (franciák: 1841; poroszok: 1881), mely amúgy a bizonyító érték folytán is ismert gondolatnak számított. Ami igazán eredeti, az az „ezen követelménynek a történeti iratok vonatkozásában való érvényesítése” volt. Szintén újszerűen hatott és Samuel Muller álláspontját tükrözte, hogy az iratképzőt konkrét szervhez, illetve személyhez, nem pedig pusztán jogi alapon állva magához a városi, állami vagy valamely jogi személyhez kapcsolta. Vagyis az irategyüttes létrehozója „a hivatal”, nem pedig az adott tágabb politikai közösség (azaz a tanács, nem pedig a város), amely tételt azután a 20. § is aláhúzta. 25 A szervesség gondolatára (2. §) más formában és lényegi módon hivatkozott azután a 16. §, a fondképzőhöz történő kapcsolódás vonatkozásában.26 Eszerint az iratrendezést a fond eredeti szerkezetére kell alapozni, 24 25Ketelaar et al. XVII–XVIII. p. 26Ezúttal is szükséges megjegyeznünk, hogy az alapelvet Provenienzprinzip megnevezéssel már 1881-ben rögzítette a porosz levéltári rendszer. Erre egyébként a Handleiding német fordítója, Hans Kaiser is hivatkozott, fordításának lábjegyzetében. Anleitung [német változat] 1905. 30– 31. p.; Ketelaar et al. XXVI. p.
