Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
A Holland kézikönyv és hatása a hazai levéltári gondolkodásra (Horváth J. András)
tükrözi, hogy a változtatásoknak az új holland kiadás során történő átvezetésében Muller és Fruin (Feith 1913-ban meghalt) nem tudott megegyezni, így az 1920-as második holland kiadás csak kis mértékben tér el az elsőtől. Jelen magyar fordítás is ezen kiadás alapján készült.22 A német kiadás során adódó fő problémát a terminológiai sajátszerűségek okozták. Ezért a német fordító úgy döntött, hogy az értelmezések eredetiségének érzékeltetése végett az eredeti holland példákat hagyja meg. Ezt a megoldást követte azután a többi nyelvi változat, illetve kiadás is. A német kiadás esetében került sor egyébként az egyetlen jelentős tartalmi változtatásra is: ez a 20. § átírását jelentette. (Ennek szövege jelent kiadás Függelékében található.) Az olasz kiadásra 1908-ban, a franciára a nevezetes brüsszeli nemzetközi könyvtári és levéltári kongresszus évében került sor a német verzióban található kiegészítésekkel és jegyzetekkel. Az irategyüttesek kezeléséből adódó hibák helyrehozásáról szóló 18. § francia változatában olvasható az az érdekes kitétel is, amely a levéltárost jelölte meg az iratok „legnagyobb ellenségének”.23 Franciából készült 1912-ben a bol gár, 1931-ben pedig az orosz fordítás. Az angol változatra – amerikai kiadás nyomán – csak 1940-ben került sor; ennek magyarázatául szolgál, hogy az angolszász igények kielégítésére rendelkezésre állt Hilary Jenkinson 1922-ben megjelent, hasonló elveket valló és szemléletű műve.24 Kínai nyelven 1959-ben, portugálul pedig 1960-ban jelent meg Brazíliában. A Handleidinget legújabban 1998-ben észt nyelvre ültették át. 23 22Itt jegyezzük meg, hogy az 1950-es évek elején történt kezdeményezés a m ű magyar változatának elkészítésére. Az Országos Levéltár szakkönyvtára őrzi azt a kéziratot (64. tétel sz. alatt), amely a nyilvántartási adatok szerint Kelemen Imre egykori francia fordító munkája, s az 1910-es francia fordításból készült. A kézirat egykorú gépelésű másodpéldány, amelyet a rajta található ceruzás feljegyzések szerint „nyersfordításnak” tekintettek. A szöveg számos helyen kihagyásokat és félreértelmezéseket mutat, ám így is bizonyos támpontot nyújtott a holland eredetiből történt jelen fordítás elkészítéséhez. A fordítás elkészítésének körülményeiről semmilyen adatot nem sikerült felleni az iratanyagban. 23„ On a dit parfois que l’archiviste était le plus grand ennemi des archives. Sous couleur d’exagéra tion évidente, il y a du vrai dans cette proposition, lorsque, comme cela se pratique encore trop souvent, un archiviste détruit systématiquement le classement de son prédécesseur et apporte le trouble dans un fonds sous prétexte d’amélioration. Il en est de même de ceux qui arrachent les anciens numéros des registres, qui, au lieu de barrer simplement les chiffres d’une ancienne pagination, les noircissent au point de les rendre illisibles. Ceux qui, de propos délibéré, rendent ainsi impossible toute vérification d’une ancienne référence, peuvent à juste titre être considérés comme des malfaiteurs.” Manuel [francia változat], 1910. 41. p. 24Vö.: Jenkinson, 1922.
