Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
S. MULLER, J. A. FEITH, R. FRUIN: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve - II. fejezet. A levéltári iratok rendszerezése [Lásd a IV. fejezetben írottakat is!]
irat egyébként tartozik. Természetesen csak akkor kell így eljárnunk, ha a szóbanforgó iratnak korábban önálló helye volt a fondban. Ha viszont például egy kötegből emelték ki azt, akkor elég, ha utalólapot helyezünk el az adott kötegben a hiány helyére anélkül, hogy az iratról külön említést tennénk a leltárban. Összekeveredett vagy összekevert iratok szétválasztásának szükségességéről, illetve az eredeti rend rekonstruálásának fontosságáról, mint normatív igényről ld.: Siemienski, 1930. 17. skk. p.; A mindenáron való szétválasztás veszélyeire figyelmeztet ugyanakkor Varga, 1940–1941. 125. p.; Szekfű Gyula a Haus-, Hof- und Staatsarchivról szóló klasszikus ismertetésében a korismeretre támaszkodó értelmező viszonyulás jelentőségét hangsúlyozza a sok esetben nem is egykönnyen megvalósítható iratszétválasztás helyett. Mint a külügyi vonatkozású iratok kapcsán megállapította: „...Ma már szinte lehetetlenség volna ez iratokat a modern levéltártudomány elveinek megfelelően provenienciájuk szerint szétválasztani és az eredeti, különböző provenienciájú sorozatokat helyreállítani. De erre nincs is szükség: a történeti kutató, amenynyiben rendelkezik a szükséges levéltári és közigazgatás történeti ismeretekkel, maga is fel fogja ismerni az egyes aktákon, melyik hatóság működéséből származtak, s így milyen kútfői fontosságot kell nekik tulajdonítania.” Szekfű, 1924. 25. p. 24. §Ha egy fond olyan szisztéma szerint van rendezve, amely az iratanyag egy későbbi kezelőjétől származik és nem felel meg a modern levéltártudomány által támasztott követelményeknek, akkor az új leltározás előkészítése során ajánlatos, amennyire lehet, tartózkodni az anyag átrendezéséről, valamint a kötetek és csomók ezzel nyilvánalóan együttjáró megbontásától mindaddig, amíg az új leltár teljes egészében el nem készül. Nagyon fontos az is, hogy megőrizzük a régi rendet tükröző leltárat, és a benne szereplő összes leltári szám mellett utaljunk az új leltári számra Aki valaha is készített már levéltári leltárat, tudja, hogy egy készülőben lévő leltárban sosem lehet azonnal meghatározni minden irat végleges helyét. Az ideiglenes rendezés után gyakran kerül sor az eredetileg kialakított rend módosítására, a végleges leltárat pedig csak akkor tudjuk összeállítani, amikor már kívül-belül ismerünk minden iratot és az egyes iratok között fennálló kapcsolatokat. Nagyon veszélyes lenne, ha a köteteket és csomókat már a leltározás alatt megbontanánk. Nem lehet kizárni ugyanis azt a lehetőséget, hogy a fond későbbi kezel ői által követett szisztéma szerint végrehajtott egyesítés egy alaposabb vizsgálat során mégis helyesnek bizonyul. Ezenkívül amíg a leltározás tart, nagyon nehezen találná meg az iratokat az, aki az adott levéltári anyagot 119
