Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
S. MULLER, J. A. FEITH, R. FRUIN: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve - II. fejezet. A levéltári iratok rendszerezése [Lásd a IV. fejezetben írottakat is!]
szempont figyelembe vételével lehet irányadó, hiszen egy-egy ügy az alá- és fölérendelt hatóságokat többnyire egyformán foglalkoztatta, állagaikban parallel ügyiratokat produkált. Ezek, magától értetődően, állagonként elkülönítendők”. Varga, 1940–1941. p.; továbbá: Varga, 1938. p.; Vö. még: Herzog, 1928. 38-39. p. 22. §Egyetlen kötetet, köteget vagy csomót sem szabad megbontani addig, amíg nem ismerjük az okot, amely miatt összeállították azokat Ez a szabály tulajdonképen egy óvatossági rendszabály, amelynek alkalmazására – amint ezt a tapasztalat mutatja – igen nagy szükség van. Ritkán fordul elő, hogy olyan fond rendezését bízzák a levéltárosra, amely addig még sosem esett át úgynevezett rendezésen. Az ügyintéző vagy a kancellária írnoka, aki annak idején ilyen munkát végezett, és akinek a dolog természeténél fogva semmiféle áttekintése nem volt a hivatal vagy a fond egykori szervezetéről, ahelyett, hogy a fondban fellelt kötetek, kötegek vagy csomók leírására szorítkozott volna, ha az iratok csoportosításának módja nem felelt meg a levéltári rendezésről alkotott elképzeléseinek igen gyakran szétbontott együvé tartozó iratokat és külön-külön vagy más dokumentumokkal összefüggésben írta le azokat. Az ebből származó zűrzavar gyakran helyrehozhatatlan, de az biztos, hogy a javítás mindig nagy fáradságba kerül. Az egyszer már megbontott rendet nem mindig lehet helyreállítani. Minden esetben sok időre lesz szükségünk ahhoz, hogy újra összegyűjtsük egy dosszié szétszórt iratait. Az, aki valaha is rendezett olyan fondot, amely korábban úgynevezett rendezésen esett át, méltányolni fogja, hogy óva intünk mindenkit a fennálló rend átgondolatlan megsemmisítésétől. A levéltáros, akinek az a kötelessége (ld.: 17 §), hogy amennyire csak lehet, helyreállítsa az eredeti rendet, még mielőtt megvizsgálná, hogy milyen mértékben célszerű eltérni attól, amikor olyan iratokra bukkan, amelyeket egy-egy kötetben, csomóban vagy kötegben egyesítettek, mindenekelőtt képet alkot magának arról a szándékról, amely a fond egykori kezelőjét az adott iratok egyesítésére indította. A szándék helyességét csak ezt követően tudja majd megítélni. A puszta tény, hogy az iratok adott csoportosítása ellentmond a fond rendezése során egyébként régtől fogva követett szabályoknak, nem lehet számára elegendő alap arra, hogy megtörje a csoportosítás rendjét. Kiderülhet ugyanis, hogy ezeknek a szabálytól való látszólagos eltéréseknek megvan a maga oka. A levéltár és az azt létrehozó hivatal története megvilágíthatja, hogy miért fűztek össze olyan iratokat, amelyeknek első pillantásra semmi közük sincs egymáshoz. Az pedig nagyon is valószínű, hogy a vizsgálódás során kiderül, vajon hibásak vagy legalább is fond rendezése szempontjából haszonta lanok voltak-e az adott csoportosítás okai, vagy esetleg, bár önmagában helyt -116
