Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
S. MULLER, J. A. FEITH, R. FRUIN: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve - II. fejezet. A levéltári iratok rendszerezése [Lásd a IV. fejezetben írottakat is!]
badságot vehetünk magunknak ezen a területen, mert idővel az is egyre biztosabb lesz, hogy a tapasztalatokból okulva a biztonságosabb utat fogjuk követni. Megtörténhet ugyanis, hogy az egykori rendet helyreállítva végül is úgy látjuk, hogy az eredeti szerkezet különböző pontokon tarthatatlan, vagyis lehetséges, hogy miután – talán nagy fáradság árán – helyreállítottuk a régi rendet, részben újra meg kell bontanunk azt. Az ilyen munka azonban soha nem vész egészen kárba, mert elképzelhetetlen, hogy a fond egész egykori szerkezetéből semmi sem marad meg. Olykor rendelkezésre áll egy régi leltár, és lehetővé válik, hogy már ebből a leltárból képet alkossunk a fond egykori felépítéséről. A legtöbb régi leltár öszszeállítására azonban valamilyen különleges körülmény szolgáltatott okot – például az, hogy a fondot az egyik hivatalnokról egy másikra ruházták át –, vagyis a leltárat sietve készítették el és a leírások, amelyek még rövidebbek, mint egyébként, ugyancsak nem mindig adnak hű képet az iratok tartalmáról. Az ilyen leltárak – egyet közülük például 1649-ben készítettek, amikor a montforti levéltárat az Utrechti Rendekre ruházták át – teljesen értéktelenek, elhamarkodott lenne tehát ennek alapján elvetni az egykori fondszerkezetet. Az eredeti irattári rend megismerésének követelménye általános igényként fogalmazódik meg a hazai szakirodalomban. Vö.: Gárdonyi, 1927. 262. p.; Sinkovics, 1939. 124. p.; Kossányi, 1940–1941. 559. p.; Ember, 1943. 51–57. p.; Szedő, 1964. 151. p. 18. §A fond eredeti rendjét módosíthatjuk abból a célból, hogy helyrehoz zuk a fond általános felépítésétől való eltéréseket, tekintet nélkül arra, hogy ezeket a rendellenességeket a fondot kezelők hibáinak rovására lehet-e írni vagy éppen az iratőrzési szisztéma ideiglenes módosításának következményei Ha a fond egykori kezelői soha nem vétettek volna egyetlen hibát sem, és a levéltári iratok rendezése során a fond valamennyi kezelője mindig az elődei által követett elvekhez tartotta volna magát, akkor semmi okunk nem lenne arra, hogy eltérjünk attól a rendtől, amely ilymódon létrejött a fondban. Az egykori ügyintézők azonban nem mindig tartották magukat következetesen azokhoz az elvekhez, amelyeket ők maguk vagy elődeik állapítottak meg a levéltári rendezésre vonatkozóan, úgyhogy minden fondban előfordulnak olyan szabálytalanságok, amelyeket tanácsos orvosolni. Ez elsősorban az egyszerű tévedésekre érvényes. Ebben az esetben a levéltárosnak azt kell tennie, amit a fond egykori kezelőjének kellett volna, ha észrevette volna, hogy elrontott valamit – vagyis ki kell javítani a hibát. Ha például 107
