Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
S. MULLER, J. A. FEITH, R. FRUIN: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve - II. fejezet. A levéltári iratok rendszerezése [Lásd a IV. fejezetben írottakat is!]
... nem a meglevő regisztratúrákból, hanem a szervekből indultunk ki” – olvashatjuk az egységes fodszerkezetet ismertető kiadványban. Wellmann, 1962. 2. p. Az Országos Levéltár létrehozása körüli időszak (1872-1874) szakmai dokumentumaiban - az akkori általános szakmai felfogásnak megfelelően - határozott pertinencia szerinti iratrendezési elképzelések tükröződtek. Lakos, 2006. 85-86., 100-101., 111. p.; Az Országos Levéltár első igazgatója, Pauler Gyula elgondolása szerint „a történeti korszakok, azokon belül pedig tárgyi kategóriák szerint szándékozott — több évtizedre tervezett munkával — az egész iratanyagot egybevonni és átcsoportosítani”. Ember, 1956. 23. p.; Noha a fondképző szervezeti meghatározottságaitól és az iratanyag eredeti rendjétől elrugaszkodó, valamely külsődleges szempont (időrendi, tárgyi, területi, iratfajtai, stb) szerint végrehajtott iratrendezések a századforduló időszakában, a korábbiakhoz képest némileg veszítettek jelentőségükből, még az 1930-as évek iratrendezései során is nagy arányt képviseltek a korábbi évtizedekben megbontott szerves irategységek helyreállítási munkálatai. Lakos, 2006. 246-247. p.; Varga, 1938. 21-22. p.; Miskolczy, 1923. 16. p. Ami a korai időszak tárgyi átrendezéseit illeti, az 1870-es években a törvényhatósági levéltárak közül Budapest főváros vonatkozásában is hasonló tárgyi alapú átrendezési javaslatok merültek fel Erdei Henrik f őlevéltárnok részéről; ám egy évtizeddel később iratrendezésről már nem, csupán átfogó mutatórendszer készítéséről született elképzelés Toldy László részér ől. Horváth, 1996. 34-36., 46-47. p. Hazai viszonylatban átfogóan és elsőként Varga Endre idézett tanulmánya tekinti át elvi igénnyel a proveniencia és a pertinencia szempontjainak hazai érvényesülését a nemzetközi gyakorlattal összefüggésben. Az Országos Levéltár az irategyüttesek szerves egységének fennmaradását tekintve kedvezően ítélte meg a helyzetet, mivel megállapítása szerint az Országos Levéltár „egyike maradt azon igen kevés európai nagyobb (központi) levéltáraknak, melyeknek anyaga ma is úgyszólván teljesen régi, szerves állapotában található”. Varga, 1938. 19-22., 31-33. skk. p.) Az iratképzők szervezetére, tagolódására, ügyvitelére és az igazgatási struktúrában elfoglalt helyére, de főként történetére vonatkozóan a hazai levéltári irodalom kezdettől fogva nagy súlyt fektetett. A legjelentősebb szakmai kiadványok is ebben a műfajban születtek. Vö. pl. Ember, 1937, 1938; az Országos Levéltár által kiadott terjedelmes ismertetőleltárak egyes fejezetei; Levéltári kézikönyv, stb. Az iratképző ügyviteli következetlenségeivel kapcsolatos felvetés összefügg a később merev vs. rugalmas, avagy „szabad” proveniencia elv problematikájával. A Handleideinget némileg igaztalanul vádolták meg (ld. a 17. §-t!) a proveniencia elvének merev követelményével. A „szabad proveniencia” elvét Adolf Brenneke fogalmazta meg, aki az eredeti szervezeti rend, illetve a szervezeti működés meghatározó mozzanatainak fontosságát helyezte előtérbe. Ember Győző, miként a hazai szakma többsége is a rugalmas proveniencia indokoltságát hangsúlyozta. Vö.: Brenneke, 1953. 85-89. p.; Wellmann, 1955. 301–306. p.; Vadnay, 1956. 264–266. p.; Ember, 1980–1981. 40. p.; Vörös, 1956. 223. p. 105
