Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
S. MULLER, J. A. FEITH, R. FRUIN: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve - II. fejezet. A levéltári iratok rendszerezése [Lásd a IV. fejezetben írottakat is!]
Un archivio ben ordinato deve offrire nella distribuzione de’ documenti la immagine esteriore della struttura organica dello stato, come il boun architetto fa indovinare nella fasciata la destinazione e la struttura interne dell’ edifizio.* Amikor a fentiekben élesen szembeállítottuk egymással az igazgatási ágazatok szerinti és a témák szerinti szisztematikus rendezést, nem azt akartuk mondani, hogy ez utóbbi elvet teljesen el kell vetni az alsorozatok esetében is. Ha például nem gyqjtötték össze időrend szerinti kötegekben az egy adott bizottsághoz beérkezett iratokat, és persze azok emiatt csak töredékesen maradtak fenn, akkor a legkisebb kifogás sem merülhet fel az ellen, hogy az ilyen iratokat tartalmazó tételt – ha egy terjedelmes tételről van szó – az iratok tartalma szerint különböző sorozatokba osszuk szét abban az esetben, ha a tétel alkalmas egy ilyenfajta felosztásra. A mi leltárainkban is találhatók olyan irategységek, amelyek címe például a Tanács fondja , amely viszont például így tago lódhat: 1. Határozatok , 2. Beérkezett iratok , ez utóbbi tétel pedig még tovább tagolódhat a következők szerint: Pénzügyek, Közmunkák, Egyházi ügyek , stb. Még egy megjegyzést kell itt tennünk. A fond eredeti szerkezetének a fent kifejtett okból sértetlenül meg kell maradnia. Felesleges azonban, sőt egyáltalán nem is célszerű, hogy ezeken határokon belül minden részletre kiterjedően megőrizzük az iratok régi rendjét. Egykori levéltárnokaink, akik leltáraikkal más célt igyekeztek megvalósítani, mint mi, egészen a 18. század végéig olyan munkát végeztek, ami a mi elképzeléseinknek egyáltalán nem felel meg. Ezért az iratok általuk igen felületesen végrehajtott rendezését nemcsak lehet , de ki fejezetten kell is módosítani. A hazai levéltártörténetben későn, az 1950-es években jelent meg az addig alkalmazott „iratok”, „anyag”, „levéltár”, „levéltár-test” ill. „regisztratúra” helyett a „fond” megnevezés. Ezt megelőzően csupán a külföldi, főként francia vonatkozású levéltári iratállományok ismertetésével összefüggésben került említésre. A területi általános levéltárakat illetően egységes, az Országos Levéltár állományainak vonatkozásában pedig speciális szerkezetű fondrendszer bevezetéséről 1957 végén született döntés (ld. a bevezető tanulmányt!). Az évtized elején számos közlemény foglalkozott a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió egységes állami fondrendszerével, ám az ahhoz hasonló koncepció érvényesítésére csak a forradalom után került sor. „A kifejezést a hozzánk közvetítő szovjet gyakorlat” nyomán vettük át a francia levéltári kultúrából – jegyzi meg Borsa Iván egy helyütt. Borsa, 1969. 28. p.; Lakos, 2006. 381. p.; A fond fogalmának bevezetése túlmutat a pusztán terminológiai kérdésen, mivel ennek alkalmazása folytán az irategyüttest létrehozó szerv (szervezet vagy személy) is fokozottabb mértékben került előtérbe: „a fondok megállapításakor 104 *Egy jól rendezett levéltár az iratanyag tagolásában követett rend által az állam szerves felépítését kell, hogy tükrözze, éppen úgy, ahogyan a jó építész a homlokzattal érzékelteti az épület rendeltetését és belső szerkezetét.
