Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

II. A magyar nemzeti mozgalom és viszonya az ország más ajkú népeihez

állította, és a zágrábi cselszövésért csak az illír kisebbséget tette felelőssé, Kossuth Pest megye legközelebbi - augusztusi - közgyűlésén is szóba hozta a horvát kérdést. Túrmező akcióiból arra a téves meggyőződésre jutva, hogy a horvátok zöme magyarbarát, és ugyancsak szenved az illír kisebbség terrorizmusától, ezúttal Turopolje erőteljes védelmére szólította fel a kongregációt. Megbélyegezte a kormányt, amely az illír propagandát puszta reakciónak tekinti Magyarország ellen, holott megzabolázása a trónnak is érdeke, a horvát nacionalizmust gátolás helyett pártfogásban részesíti, és ennek jeleként a zágrábi esetet a királyi biztos egyszerű választási botránynak fogja fel; mivel az illír propaganda a határőrvidéken a legerőteljesebb, onnét fenyegeti a legnagyobb veszély Magyarországot: a határőrök csak szemhunyorításra várnak és megindulnak a magyarság ellen; ezért a végvidék megszüntetését utasításul kell a követeknek adni. Ugyanakkor elengedhetetlennek minősítette Kossuth annak propagálását, hogy Magyarország, bár a magyar nyelvet be akarja Horvátország iskoláiba vezetni, korántsem kívánja azt a horvátokra erőltetni. Élesebb hangot ütött meg Eötvös, aki e közgyűlésen a rövidlátó nacionalizmus által elfogott rétegek szócsövének mutatkozott. Nemcsak azt tagadta, hogy a magyar nyelvi és a vallások egyenlősítését célzó törekvéseknek közük lenne a zágrábi eseményekhez. Egyidejűleg elsietettnek, az illír koalíció számára tett szívességnek jellemezte a megye előző határozatát, amely egyébként a magyarpárti horvátok közt is visszatetszést szült. Azt jósolta, hogy a magyarság hamarosan éppúgy megbánná e határozat fenntartását, mint Erdély elválását, és kétszer is felszólalva, erélyesen követelte annak visszavonását. Bár Nyáry Pál is, Kossuth is azt javasolta, hogy várjanak a zágrábi vizsgálat befejezéséig, a többség Eötvös hatása alatt, és mert az ő felfogása fejezte ki érzelmeit, érvénytelenítette korábbi döntését. A pesti liberálisok pálfordulásában nemcsak Turopolje körlevele és a többi törvényhatóság semleges magatartása játszott szerepet. Pesti polgárok Eötvösnek is, de másoknak a figyelmét is felhívták arra, hogy Horvátország kormányzási és törvényhozási függetlensége esetén meghiúsulhat a liberálisok dédelgetett tervének: a fiumei vasútnak a kivitelezése; hiszen a horvátok jogot kapnának annak eldöntésére, hogy a pályát engedik-e saját területükön átvezetni, avagy sem. Emellett nem sokkal korábban jelent meg Gaj statisztikai röpirata, amely egy Illyria néven alkotandó ország tervét és lehetőségeit vázolta fel. Ebből pedig megértették a liberálisok, hogy a társországi viszony önkéntes megszüntetésével nem egy önálló Horvátország, hanem egy Magyarország számára nem kívánatos, súllyal rendelkező délszláv állam megszületését segíthetik elő. Időközben a királyi biztos befejezte a zágrábi vizsgálatot. A napvilágra került terhelő adatok miatt nem adhatott az illír-pártnak igazat. Sőt azt