Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

II. A magyar nemzeti mozgalom és viszonya az ország más ajkú népeihez

Turopolje segélykérő körlevele Magyarországon tovább szította az illírellenes hangulatot. A megyék közgyűléseiről elindult a kormányhoz a Túrmezőt támogató feliratok áradata. Ennek még az sem vetett véget, hogy — részben a kibontakozó kampány nyomására — a felső vezetés eleget tett Turopolje központi kérésének: panasza kivizsgálására 1842 augusztusában királyi biztosként Zágrábba küldte Siskovics Györgyöt. A kinevezés hírére is csupán Mosón és még néhány megye mondott le a felírásról. Zala, amely, nem utolsósorban Deák befolyására, ezúttal is az egyik legelső peticiónalo volt, közölte az országgal, hogy a jogfosztó restauráció és tisztikarának törvénytelensége miatt megszakít Zágráb megyével minden érintkezést. Huszonhat felíró megye - bár maga nem követte - helyeselte Zala elhatározását, sőt néhány, mint például Zemplén, nemcsak a magyar nemzetiség biztosítását kérte a királytól, hanem az ügy kapcsán sérelemnek deklarálta Dalmácia és a többi horvát terület bekebelezésének elmulasztását is. Tizennégy megye, noha ugyancsak feliratban állt Túrmező oldalára, elvi okból nem értett egyet Zala szakító döntésével, mert mint Somogy megállapította: egy tisztikar nem maga a megye. Meglepő módon rnég Verőce, Szerem és Várasd is kérték a zavargások meggátlását a királytól, de a lépésük nem nélkülözött minden taktikát: olyan látszat keltésére volt alkalmas, hogy a zágrábi ügy speciális eset, és nincs összefüggésben a horvát nacionalizmus nemzeti törekvéseivel. Egyébként átmenetileg a magyar konzervatívokat is megosztották a zágrábi események. Némelyek, mint gróf Cziráky József, államellenes tendenciát láttak bennük, gróf Zichy Jenő pedig egyenesen azért kardoskodott, hogy a megyék szólítsák fel a nádort az ország területi épségének védelmére. Mások viszont azt hangoztatták a kongregációkon, hogy nincs izgalomra ok, mert Zágrábban csak szokványos, ezért a nemzetre veszélytelen választási kihágás történt. Az ellenzék a megyék egész sorában a kérvényezésnél erőteljesebb fellépést sürgetett a magyarellenes illírizmussal szemben. Kossuth Csányi útján megkísérelte rávenni Siskovicsot, hogy a zágrábi esetet Magyarország és az uralkodó ellen irányuló akcióként kezelje. Több helyen, így Fejérben, felmerült a gondolat, hogy az uralkodótól egyenesen segítséget kell kérni a horvátok megfékezésére. Ebből az ötletből azonban sehol sem lett végzés. A liberálisok többsége úgy látta, hogy a kormány, amint Batthyány Lajos Fejér megye közgyűlésén kifejtette, az illíreknek kedvez, akiknek mozgalma élén a zágrábi püspök és a megye adminisztrátora áll. Azt viszont egy sor megye elvárta a királytól, hogy a vizsgálat eredményéről adjon a nemzetnek tájékoztatást. Pest megyének Kossuth indítványára hozott, Magyarország és Horvátország elválását tárgyazó, óriási horderejű határozata - sajnos - egyetlen megyében sem talált igenlő visszhangra. Ezért, de meg azért is, mert a túrmezeiek körlevele a horvátok nagyobb részét Magyarország hívének