Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

II. A magyar nemzeti mozgalom és viszonya az ország más ajkú népeihez

hivatalos ünnepségen zenekarával, az ezred magyar legénységét megalázva, éppen azt a dalt húzatta el, amely az illírizmus magyarellenes indulójának számított, és amelynek szövege egyenesen vérontásra uszított. A botrányt egy százados haladéktalanul a szomszédos Zala tudomására hozta. E megye 1842-i januári, felajzott hangulatú közgyűlése Csányi Lászlónak az illír üzelmeket összegező szenvedélyes beszéde után - a magyar nemzet megsértésének még szándékát is bűnnek deklarálva — feliratban kérte Göllner elmozdítását a magyar ezred éléről, egyszersmind a magyar ezredekhez újólag magyar tiszteket sürgetett. A konzervatívok mind Zalában, mind a többi megyében, amelyeket Zala a maga lépésének követésére szólított, azzal igyekeztek az esetet jelentéktelenné törpíteni, hogy egyetlen ember mégoly visszataszító tettel sem üthet a nemzet méltóságán sebet, ezért felesleges az ügynek az érdemeltnél nagyobb fontosságot tulajdonítani. E vélemény azonban csak Mosonban és 8 másik megyében kapott többséget: 38 megye - egyik-másik óriási szóharc után - Zalával tartott, és a kormányhoz benyújtott feliratában Göllner megbüntetését szorgalmazta. A zágrábi eset megtárgyalása számos megyében éles kormányellenes kitörések közepette zajlott le: a liberálisok tűrhetetlennek találták, hogy a katonaság, amelyet a nemzet fizet, vak eszköz a kormány kezében, amely hátsó szándékkal engedi az illírizmus térhódítását. Horvátországban és a szlavón megyékben viszont egy - a Göllner-üggyel csaknem egy időben tett - magyar lépés kavart vihart. Várasd azt indítványozta a törvényhatóságoknak, hogy az uralkodótól feliratilag kérjenek védelmet a vallásuk miatt elnyomott törökországi bosnyák katolikusok számára. Vonatkozó körlevelét azonban latinul fogalmazta, és a magyar liberálisok jelentékeny hányada ebben, arra hivatkozva, hogy a legutóbbi diéta magyar nyelvű levelezésre kötelezte az ország hatóságait, törvényszegést látott. A mérsékeltebbek nem találtak alapot ilyen megítélésre, hiszen a hivatkozott törvény a társországok, illetőleg kapcsolt részek említése nélkül csupán „ország"-ról beszélt, ezért óvtak a törvény balértelmezésétől, egyben minden megfontolatlan cselekedettől. Bár a törvényszöveg felfogásában a vezető liberálisok sem voltak azonos véleményen, hiszen például Wesselényi, Deák és mások csak a szűkebb Magyarországot értették „az ország" megjelölése alatt, 18 megye felbontatlan, illetőleg olvasatlan visszaküldte Várasd körlevelét, felszólítva, hogy ne sértsen törvényt, sőt 9 megye a Helytartótanácshoz fordult, hogy a horvát megyéket szigorúan utasítsa magyar nyelvű levelezésre. A megyék egy másik csoportja megtárgyalta ugyan a körlevelet, de közölte Varasddal, hogy a jövőben kizárólag magyar írást fogad el tőle. Némely törvényhatóság beérte azzal, hogy jegyzőkönyvi sajnálkozását fejezte ki Várasd levelének nyelve miatt és kérte: ezentúl magyarul szövegezze más hatóságokhoz intézett irományait. 11 megye meg nem is talált semmi törvényellenest abban, hogy Várasd latinul kereste meg. Ám a magyar megyék