Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

II. A magyar nemzeti mozgalom és viszonya az ország más ajkú népeihez

ez is irritálta, mert egyfajta alárendeltséget mégiscsak tartalmazott. Azután a törvénynek azok a paragrafusai, amelyek „az ország" törvényhatóságai levelezésének, valamint a helytartótanácsi körleveleknek és leiratoknak nyelvévé a magyar minősítették, az „ország" fogalmának különböző magyarázatára adtak módot, és e körülmény tényleges összeütközés forrása lett. Félig-meddig okkal fedeztek fel a horvátok magyarizáló tendenciát abban a diéta alatt készült, törvénnyé azonban nem lett oktatási tervezetben is, amelynek értelmében Horvátország iskoláiban külön tárgyként a magyart is tanították volna. A liberálisok fokozódó nyugtalansággal figyelték az illírizmus terjedését és izmosodását. Köreikben a felháborodás új és új hullámát indította el annak minden tettleges vagy írásos megnyilvánulása. Ilyenekben pedig nem volt hiány. Az illír-párt valamennyi délszláv összetartozásának hangsúlyozása és főleg a török birodalom szlávjainak megnyerése végett félholddal és csillaggal díszített vörös sapkát választott jelvényéül. Követői, akik zömmel az ifjúságból és a határőrök közül toborzódtak, rendszerint e sapkával, hasonló jelekkel ékesített zászlók alatt és szerb-szabású köntösben jelentek meg a nyilvános összejöveteleken. Lapjukban a magyarokat a délszlávok kiirtásának tervével vádoló cikkek láttak napvilágot. Költemények születtek, amelyek nemcsak észak és dél szlávjainak összefogására buzdítottak az illír nyelvet és nemzetet „taposó" magyarizmussal szemben, de egyenesen fegyverre hívtak a „szilaj tatárfaj" kipusztítása végett. Egy régi harcidal szövegében az ellenség nevét, amelynek vérét kell ontani, törökről magyarra cserélték, és a dalt szinte indulójukká léptették elő. Elvakultan fanatikus csoportjaik több ízben is magyar ruhás szalmabábukat vertek jelképesen agyon, amire a magyarok a vörös sipkák megtiprásával válaszoltak. Végül Gajék becsmérelték és pellengérre állították azokat az „álhorvátokat", akik nem tartottak velük. Az illír-párt a horvát különállás halálos veszedelmét látta a magyar nacionalizmus minden mozdulatában, főleg azokban, amelyek erősíteni kívánták a két ország kapcsolatát. A magyarság kedélyeit viszont azért borzolta fel túlságosan is mélyen az illírizmus ténykedése, mert a horvát önkormányzatban a magyarok számára szinte hozzáférhetetlen fedezékre talált és bázisává építhette ki azt, továbbá, mert a magyar liberálisok magasabb támogatókat és hatalmasabb erőket gyanítottak az illír mozgalom mögött. így történt, hogy a magyar nacionalizmus a legfeszültebb viszonyba éppen annak a nemzetiségnek nacionalista képviselőivel került, amellyel szemben viszonylag a legkevesebb igényt támasztotta. 1840-ben a magyarbarát horvátok egy csoportja a magyar nyelv gyakorlása és terjesztése végett Zágrábban kaszinót alapított. E csoport a magyar sajtó járatásán kívül a magyar nyelvet rendszeresen oktató tanító beállítását is tervezte, és a kormány hozzájárulását kérte ilyen irányú szándékához. A benyújtott előteriesztés azonban válasz nélkül maradt, és ezt