Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

II. A magyar nemzeti mozgalom és viszonya az ország más ajkú népeihez

voltak - ugyanúgy csak egyetlen szavazatot adhattak le, mint a magyarországi megyék bármelyike. A horvát megyéknek sem szerkezete, sem önterületükre vonatkozó hatásköre - kivéve a külön követküldés privilégiumának hiányát - nem tért el a magyarországiakétól. Együttesen — városaikkal közösen - viszont Magyarországtól különálló politikai-közjogi egységet alkottak. Ez az egység - tehát Horvátország - széles körű autonómiának örvendett: volt saját politikai szerve, amelynek illetékessége kiterjedt az általa egybefogott terület egészére, annak mind törvényhatóságaira, mind lakóira. Az ország élén álló közjogi méltóság a király által kinevezett bán volt, akinek teendőit az 1840-es évek elején a tisztség betöltetlensége miatt megbízottként Hauük György zágrábi püspök látta el. A bán parancsnokolt hadviselés idején a fegyverre kelt nemességnek és a szomszédos horvát határőrvidék katonáinak; jogköréhez tartozott az ország tanácsadó-határozó fórumának: a tartománygyűlésnek összehívása és levezetése, az ott született döntések végrehajtásáról pedig neki adtak a törvényhatóságok számot. A tartománygyűlésre eredetileg - és hivatalból - a világi és egyházi méltóságok, a három megye, a városok, a káptalanok, valamint a hivatalok vezető főtisztviselői kaptak meghívót. A törvényhatóságok és káptalanok küldöttekkel képviseltették magukat. Mivel azonban tartománygyűlés keretében választották a magyar diétára küldendő követeket, nem írott jogszabály, hanem pusztán a gyakorlat állandósulása alapján szokássá vált, hogy ilyenkor minden nemes személyesen megjelenhetett és szavazhatott. Feltehetően ebből eredt az a visszásság, hogy a csupán személyüket és nem törvényhatóságot képviselő nemeseket azokról a tartománygyűlésekről sem zárták ki, amelyeknek napirendjén nem szerepelt követválasztás. A bán viszont, aki egyébként általa kiszemelt résztvevőkkel tanácsadó báni konferenciát is tarthatott, tekintély vagy szakértelem ürügyén kezdett meghívni nem vezető beosztású tisztviselőket is, hogy elképzeléseihez támogatásukkal biztosíthasson többséget. A negyvenes években pedig a horvát nemzeti mozgalom mind erőteljesebben hangoztatta azt a kívánságát, hogy a tartománygyűlésen - a száboron - nemcsak Horvátország, hanem más horvátlakta törvényhatóságok képviselőinek is részvételi jogot kell adni. A tartománygyűlés részint speciálisan horvátországi, részint olyan kérdésekben határozott Horvátország területének egészére kiterjedő érvénnyel, amelyeket előzőleg sem törvény, sem megyei statútum nem szabályozott; az is előfordult, hogy valamelyik horvát megye statútumát emelte országosan kötelezővé. A magyar diéták figyelembe vették Horvátország sajátos helyzetét: számos ügyben - akárcsak a királyi és kormányrendeletek - Horvátország vonatkozásában másképp, az ottani körülményekhez igazodva intézkedtek; területét nem mindig vonták az általános törvény hatálya alá, illetőleg fenntartották a helyi - municipális