Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

II. A magyar nemzeti mozgalom és viszonya az ország más ajkú népeihez

egyes tagjai nem hivatalosan gondoskodtak arról, hogy a német sajtó tudomására jusson mindaz, amit a rendőrség informátorai — jelenségeket felnagyítva, tényeket elferdítve — összehordtak és a kormány elé terjesztettek róla. így az ő kezük is benne volt abban, hogy a külföld egyre tö.bbet olvashatott a magyarok despotizmusáról, amely az ország más ajkú népeire nehezedik. Másrészt ugyancsak ők szorgalmazták a magyar konzervativizmus legmerevebb képviselőivel együtt, hogy a kormány „a túltengő magyarizmust" a német elem erősítésével és támogatásával „ellensúlyozza". 6. A NACIONALIZMUS KÖVETKEZMÉNYEI A liberális nacionalizmus ideológiája és ösztönző hatása szerepet játszott abban, hogy a negyvenes évek elején a magyarosodás lendületre kapott. A jobbára magyar etnikumtól övezett városok - és kisebb részben mezővárosok — idegen eredetű lakói, továbbá a beköltöző más ajkúak kezdtek kétnyelvűekké válni. Magyarosodásuk azonban döntően önkéntes, de legalábbis fájdalommentes asszimilálódás, nem pedig mesterséges asszimilálás eredménye volt: a polgárosodás késztette a kohójába került, illetőleg általa közelebbről érintett rétegeket arra, hogy a liberalizmus polgárosító társadalmi programjával együtt elfogadják annak magyarizmusát is. Vidéken viszont alig lett az asszimiláló kísérleteknek foganatjuk. A nemzetiségek zárt tömbjeit nem tudták kikezdeni: az etnikai határok lényegében változatlanok maradtak a különböző népelemek között. Legfeljebb az történt, hogy területi érintkezésük vonalán: a vegyes lakosságú helységekben a nyelvi kiegyenlítődés szakadatlan folyamatában a mérleg a magyarság javára billent át, a magyar etnikum területét tarkító nyelvszigetek más ajkú népe meg anyanyelve mellé a magyart is kezdte elsajátítani. A magyarosítás - a városoktól eltekintve - inkább volt hangos, mint eredményes: inkább füstje fojtogatott, mint lángja emésztett. Mindez szükségszerűen alakult így. A történeti előzményekből és az adott helyzetből fakadóan a többi hazai nép saját nacionalizmusaival szemben, mind erejét, mind lehetőségeit tekintve, a magyar nacionalizmusé volt a prioritás. Ámde e prioritás csak meglehetősen szűkre szabott keretek közt érvényesülhetett. A hazai más ajkúak társadalmai ugyanis azon objektív okok folytán, amelyek a fejlődés irányát meghatározták, bár a magyarságtól némileg elmaradva, szintén a nemzetté válás útját járták. Mire a magyar nacionalizmus a maga fejlődésének azon szakaszába ért, amikor az asszimilálás terére gyakorlatilag léphetett ki, a más ajkúak nacionalizmusai az effajta kísérletekkel szemben nemcsak a sikeres védekezésre bizonyultak erőseknek, hanem - miután egyes elemeikben már korábban támadókká éleződtek - arra is, hogy időnként offenzívába menjenek át. Mindebből következett, hogy az együttélő, de ellenséges