Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

II. A magyar nemzeti mozgalom és viszonya az ország más ajkú népeihez

értelmi szintje túlságosan alacsony, általában semmiféle nemzeti tudata sincs, megfelelő iskoláztatása azonban egyidejűleg emeli műveltségét és ébreszti fel benne a nemzeti érzést; ha pedig az oktatás egyrészt társul az emberi jogok megadásával, másrészt magyarul folyik, akkor a felnövő generációkban magyar nemzettudat fejleszthető ki. E koncepcióban mésszé több volt az illúzió, mint a realitás: a magyar nemzeti érzület térfoglalását korántsem egyedül a magyar nyelv terjedésétől várta, de „a magyarság elfogadtatásában" a nyelvismeretnek indokolatlanul nagy szerepet tulajdonított. Azért kapott az iskola magyarosítása a liberálisok nemzeti törekvéseiben centrális helyet, mert a magyar nyelvű oktatásban egyszersmind az érzelmek magyarításának oly eszközét látták, amellyel a más ajkú ifjúságnak egészére a kívánt hatás gyakorolható. E szemléletből következően a reformnacionalizmus a magyar nyelv tanítását és rajta keresztül az asszimilálást az egészen kiskorúaknál óhajtotta kezdeni. Gorove 1842-ben a liberalizmus nemzeti platformját is körvonalazó, Nemzetiség című munkájában ilyen szellemű törvény alkotására tett javaslatot. Indítványa értelmében a diétának arra kellett volna köteleznie a földesurakat, hogy egyrészt öt éven belül építsenek minden más ajkú és vegyes lakosságú helységükben iskolát, másrészt 30 éven át adják le az államnak a füstpénzből eredő jövedelmük felét; az ily módon begyűlt, évi mintegy 700 000 forintot a fentiek szerint létesítendő körülbelül 7000 - iskola fenntartására és tanítóiknak díjazására fordítsa egy, a Kancellária felügyelete alatt működő Országos Bizottság; az iskolákat a 4-7 éves gyerekek tartozzanak látogatni, mert ily fiatalon még nem fogják őket a szülők munkára, az oktatás pedig, legalábbis a nagyobb iskolákban, kizárólag magyarul történjék. Hasonló irányú elképzelést tartalmaz Wesselényinek a magyar nyelv terjesztésére adott, a már említett Szózatban publikált törvénytervezete. Ö is magyarrá akarta tenni a közoktatást egy „népnevelési kormány" irányítása alatt, de amíg a népiskolák vonatkozásában egyelőre beérte azzal, hogy a magyart mindenütt ugyan, azonban csak tárgyként tanítsák, az óvodákban egyedül a magyar nyelv használatát engedte volna meg, azt remélve ettől, hogy egy-egy helység népe mintegy 20 év alatt egészen magyarrá válik. A liberális nacionalizmus addig is, amíg oktatás és közélet végleges magyarosításáról a diéta kötelezően intézkedik, kereste az utakat-módokat a magyar nyelv társadalmi terjesztésére. A Hírlap nem hiába propagálta, hogy a szláv és más ajkú tanítókat jutalmakkal kell buzdítani a magyar nyelv eredményes tanítására. 1841 és 1843 közt 16 megye gyűjtés útján, 27 földesúr pedig önzsebéből létesített olyan alapítványt, amelyből a magyar nyelv elsajátításában kitűnt tanulókat és oktatókat jutalmazták, nyelvgyakorló egyesületek és olvasókörök megalakítását segítették, iskoláknak és társulatoknak magyar könyveket és újságokat szereztek be, magyar színi- és egyéb kulturális előadásokat finanszíroztak. A leg-