Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

II. A magyar nemzeti mozgalom és viszonya az ország más ajkú népeihez

koncepció elfogadására, saját társadalmuk legmozgékonyabb és irányításra termett rétegeinek egyikét veszítik el. Ugyanakkor a magyar nyelv iskolai és közéleti egyeduralma - akárcsak a latiné - nehezíti, hogy a hazai nem magyar nyelvek a tudományok és igazgatás modern fogalmainak kifejezésére alkalmassá fejlődjenek. A liberális nacionalizmus nemcsak objektíve tartalmazta e tendenciát: lapjában Kossuth nyíltan hangot adott a liberálisok ama reményének, hogy a magyar törvény oltalma alatt álló iskolákban a tudományok szláv nyelvű előadása „most és örökkön örökké abszurdum marad". Oktatás és hivatali élet etnikumtól független és teljes magyarosítása a fentiek miatt egyszersmind a többi hazai nép nemzetté alakulásának keresztezése, illetőleg fékezése is. 4. KÍSÉRLETEK A HAZAI MAS AJKÚAK ASSZIMILALASÁRA A reformnacionalizmus valójában nem kívánt megállni a közélet és iskola magyarosításánál: olyan Magyarország álomképe lebegett előtte, amelynek társadalma nyelvileg is egységes, vagy amelyben a magyar elem legalább számszerűen, de abszolút túlsúllyal dominál. Ennek megfelelően távolabbi célként a más ajkúaknak legalább oly mértékű asszimilálását irányozta elő, amellyel a magyarság fölénye vitathatatlanul biztosítható. Ideológusai és hívei nemcsak jogban és szabadságban, de többé-kevésbé nyelvileg is összeolvasztani törekedtek a hazai népeket. Nagy Károly a nyelvek eggyéolvadását „egyenesen" eszközlő intézményeket sürgetett; Gorove „a magyar elem elfogadtatását" minősítette főfeladatnak; Kossuth pedig azt a hitet élesztgette, hogy egykor „a Tátra és Fátra, csakúgy, mint a Mátra, egyedül magyar hangokat fog echózni". Deáknak, aki 1841 őszétől néhány hetes megszakítással 1843 tavaszáig Pesten időzött mint az új büntetőrendszeren dolgozó országos választmány tagja, szintén ez volt szíve vágya, de nem számított oly gyors sikerre, mint számos más elvbarátja. Mindenünnen érkező látogatóinak azt fejtegette, hogy a hazai népek egybeolvadását, mivel a magyarságtól nyelvileg és etnikailag merőben idegenek, maga „a természet" nem mozdítja elő, ehhez tehát „államművészet" szükséges; az államművészet leglényegesebb tényezője a célon töretlen munkálkodó kormány lehetne, ámde ilyennel a nemzet nem rendelkezik; így az asszimiláció legkorábban csak 2-3 emberöltő elteltével és csupán akkor mutathat fel érdemleges eredményt, ha annak felelős kormány hiányában is igénybe vehető eszközeit a magyarság szívósan és következetesen alkalmazza. A magyar nyelv hivatali uralma a más ajkúak vonatkozásában még csak az értelmiség - legalább részleges - elhódítását hozhatja, az oktatás teljes magyarosításának igénye viszont már a köznép asszimilálásának szándékával párosul. A liberalizmus úgy ítélte meg, hogy a köznépnek, mivel