Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

II. A magyar nemzeti mozgalom és viszonya az ország más ajkú népeihez

etnikum azonosságát feltételező, azt a nyelvazonosságban kifejeződő nemzetfogalom helyére. A nemzet e felfogásával már tökéletesen összecsengett, amit a Pesti Hírlap hangoztatott: Nincs kétség, hogy e honban a magyaron kívül más nemzet nem létezik, és mindenki ennek a tagja. És amikor a Helytartótanács 1842-ben arról tájékoztatta az országot, hogy a görögkeleti „nemzet" Josip Rajacidot választotta karlócai metropolitává, e felfogás alapján kérte Torontál példájára több megye a körlevélszöveg „nemzet" kifejezésének „vallásfelekezet"-re igazítását, hangsúlyozva, hogy rendjei „a magyaron kívül más nemzetet el nem ismernek". 2. A REFORMNACIONALIZMUS ÖNELLENTMONDÁSAI ÉS AGGODALMAI A magyar liberalizmus a történelemnek Magyarországon kikerülhetetlen csapdájába került. Azért kezdett politikai harcot, hogy a társadalmi többség alávetettségét a társadalom minden tagját megillető jogegyenlőség, a feudális osztályszabadságot szélesebb, a társadalom egészét magában foglaló közösség: a nemzet szabadsága váltsa fel, az emberi jogok kiterjesztésének és érvényesítésének viszont a nemzet erősítése legyen rendeltetése. E programot azonban súlyos ellentmondások terhelték. A magyar nacionalizmusnak a nyugati polgári fejlődés adta az „egy ország, illetőleg állam egy nemzet" eszméjét, megvalósításához azonban nem szolgáltatott a sokféle etnikumból összetett Magyarországon - az adott korban! - is használható mintát. Deák Ferenc többé-kevésbé pontosan mérte fel, hogy az egységes nemzetet akaró magyar erők mennyivel nehezebb feladat előtt állnak, mint francia vagy angol elődeik, akik pedig ugyancsak nem egyetlen néptörzsből hozták létre a maguk nemzetállamát. Franciaországban fejtette ki Deák - zömmel rokon, etnikailag és nyelvükben egymáshoz hasonló néptörzsek éltek, amelyeknek egybeolvadása, miután ebbe a központi hatalom is „besegített", nem ütközött különösebb nehézségekbe. Angliában viszont az a néptörzs, amely a központi hatalmat birtokolta, a többieket messze megelőzve jutott a nemzettéválás szakaszába, így központi hatalma révén a jóval fejletlenebb szomszédokkal aránylag könnyen el tudta fogadtatni, hogy a nemzet meghatározó eleme az ő etnikuma legyen. Magyarországon az ismétlődő centralizációs kísérletek Bécsből, a magyarságnak a németségbe olvasztása szándékával indultak ki; e kísérleteket a magyarság, amelynek egyébként nincsenek közel és közeli rokonai, a megyerendszer segítségével kivédte ugyan, magyar centralizáció hiányában viszont elmaradt a hazai más ajkú népek magyarosodása is. így a magyarság saját hazájában csaknem kisebbségként és elszigetelten áll a tőle teljesen idegen etnikumú és nyelvű népek tengerében, amelyek közül pedig nem egy mihamar maga is nemzetté emelkedni készül.