Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

I. A birodalmi kormányzat új magyar politikája 1840 után

veszélyes izgalomban a kedélyeket, ezért a túlkapások megelőzése szükségessé teszi, hogy az események „törvény vágányokra" kerüljenek. Másik oldalról viszont, mivel egyre jobban kiderül a liberálisok valódi szándéka, ez és a tulajdon ellen intézett támadások pedig felébresztenek, az oppozícióval szembefordítanak és a kormányhoz közelítenek számos olyan korábbi liberálist, főleg a fiatal mágnások körében, akik jogokkal és jelentős birtokkal rendelkeznek, és féltik azokat; itt van tehát a „soha vissza nem térő" pillanat arra, hogy a kormány jótékonyan és a lakosság többségének helyeslésével tudjon hatni az országra. Ezek alapján javasolta, hogy a kormány hagyjon fel a passzív szemlélő szerepével, lépjen ki mint a rend és nyugalom erélyes védelmezője, támogassa a rend és törvényesség alapelveiért küzdők többséggé bontakozását, mozgósítsa a társadalom konzervatív elemeit, akaratának határozott megnyilvánulásával bátorítsa aktívabb közéleti tevékenységre a rendek jó érzelmű részét, mert mindezzel most megnyerheti szövetségüket saját szándékaihoz és az ellenzéki párttal szemben. E szövetség megszerzése és szilárdítása végett indítványozta a nádor, hogy a kormány állítsa előtérbe az ország anyagi érdekeit, tudatosan terelje ez irányba a nyilvános tanácskozásokat, továbbá — az erélyes politikai fellépésen túlmenően — materiális téren jóindulatának is adja tanújelét. Ilyen célból, az ország siralmas közlekedési viszonyai miatt, amelyek korlátozták a nagybirtok értékesítési lehetőségeit és termelőkapacitásának kibontakozását, a vasútépítés ügyét ajánlotta Metternich figyelmébe, egyúttal javasolva, hogy a Magyarországra tervbe vett vonalak közül a Pest-Bécs pályát államvasútnak kellene nyilvánítani, azaz államköltségen megépíteni. E lépés szerinte többszörös haszonnal járna: nem módosítana a tartományok ipari és Magyarország agrárjellegén, mégis erősítené Bécsnek a birodalmi kereskedelemben elfoglalt centrális helyzetét, kedvezően hatna a közvéleményre és segítene az érdeklődést az „elméleti ideák"-ról eltéríteni. De ha az állam maga nem is tudná az építést vállalni, a fentiek elérése végett legalább az építő magánvállalatoknak adandó engedményeket lenne szükséges fedeznie. József nádor javaslata a magyarországi nagybirtokosság tekintélyes része és a központi kormányzat törekvéseinek találkozását, alapvető politikai érdekeik azonosságát fejezte ki. Óvatos és körültekintő formában e nagybirtokosság igényeinek adott hangot. Politikai elképzelései azonos irányba mutattak Metternich eszmei platformjával, amelyet legfeljebb körvonalaiban sejtett, ám részleteiben korántsem ismert; tartalmilag azonban nem voltak annyira abszolutisztikusak. Nézetei a gazdasági dualizmus fenntartásában, sőt a vámunió igenlésében is, amelynek tervét Bécs fokozatosan kezdte kiszivárogtatni, találkoztak Kübeck és a kancellár szándékaival, de Magyarország materiális fejlesztése ügyében már nem fedték egymást.