Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

IV. A Habsburg-birodalom magyar szemmel

javaslatait. Mindössze annyit árul el, hogy mindenekelőtt két oly kérdésben tevékenykedik, amelyek hozzátartoznak vázolt tervéhez: azon van, hogy a magyar nemesség fizessen valamiféle adót, a kormány végrehajtó hatalma pedig erősödjék. Az emlékiratot Széchenyi Gervaynak küldte el azzal, hogy rendelkezzék tetszése szerint vele, de nyilván oly titkos reménnyel, hogy Gervay továbbítja Metternichhez. Ismételte meggyőződését, hogy jó szolgálatot tehetne, ha rendszeres kapcsolat jönne létre közte és az állam vezetői között, mert az életkérdésekben Magyarországon eldöntőén határozó emberek önzők, izgatottak vagy tudatlanok, márpedig nem egyes dolgok foltozgatásáról vagy lesimításáról, hanem célravezető és tökéletesen összefüggő egész megtervezéséről, valamint következetes kivitelezésről van szó. ö „a legcsekélyebb intésre" kész bárhol megjelenni, minden idejét-erejét a kormánynak szentelni és becsvágyát arra korlátozni, hogy becsületes hajtóként szolgáljon. Magára hagyva kevés eredménnyel, ha viszont számolásában biztos támaszra lel, a siker sok esélyével, de mindenképpen küzd a jó ügyért. Széchenyi, mit sem tudva a Metternich—Kübeck vezetés koncepciójáról, noha annak egyik-másik, korántsem hivatalosan kiszivárogtatott elemét — persze nem mint kormányprogram részét - a hazai pártok már régóta vitatták, abban a tévhitben élt, hogy a birodalom irányítóinak Magyarországot illetően nincsenek terveik. Előterjesztése a kormányhatalom erősítésének, valamint többségi kormánypárt szervezésének igényében azonos volt Dessewffy Aurél korábbi koncepciójával, e téren tehát nem adott új ötletet a vezetés számára. Két lényeges ponton mégis eltértek koncepcióik egymástól. Széchenyi a megyékben nem belülről, hanem kívülről szándékozott kormánytöbbséget összehozni. Továbbá: Dessewffy e többséggel az alkotmányosságnak csak látszatát, Széchenyi magát az alkotmányosságot kívánta biztosítani. A tervbizottság, amelyben Széchenyi tagságot szánt önmagának, de amelynek összetételére ezúttal még nem tett javaslatot, csupán Dessewffy memorandumához képest jelentette új gondolatot: ezzel az ötlettel a Magyar Kancellária egyes tisztségviselői, így gróf Apponyi György, már korábban előhozakodtak a birodalmi vezetés előtt. A memorandum nem konkretizálta szerzőjének reformelképzeléseit, csupán a nemesség valamiféle adóztatásának szükségességére utalt. Hamarosan kiderült, hogy Széchenyi a maga kétgarasos adótervére gondolt, amelynek eszméje épp ekkortájt fogalmazódott meg benne. A nemesi adóztatás felvetése viszont ez időben nem éppen volt a kormánykörök ínyére, mert zavarhatta az egységes birodalmi vámterület dédelgetett koncepcióját. Az kitűnt Széchenyi soraiból, hogy a kormánytámogató többséget: a centrumpárt magvát „függetlenekből", tehát államhivatalt nem viselő vagyonosokból képzeli el, arról azonban, hogy mi módon reméli általa a megyéket kívülről meghódítani, memoranduma nem