Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

IV. A Habsburg-birodalom magyar szemmel

lépni. Ezt az alkotmányos önállóságot egyszersmind vámszerződéses terveik előfeltételének tekintették. Megvalósulása előtt óvakodtak vámszövetségi elképzeléseik szellőztetésétől, abban a meggyőződésben, hogy nélküle a birodalmi kormány sem bírható rá kölcsönösségen alapuló vámszerződésre, de érdemben számos kérdés, így az államadósságok ügye sem tárgyalható és rendezhető. Magyarországnak inkább csak jogát hangoztatták a gazdasági függetlenségre és az önálló külkereskedelemre. Nyomást akartak ezzel gyakorolni a birodalmi kormányra annak érdekében, hogy változtasson Magyarországra oly annyira hátrányos vámpolitikáján, de a belső vámvonal kiküszöbölése nélkül. Mind a Magyarország gazdasági önállóságát feszegető nézetekkel, mind az ellenzék távlati koncepciójával egybevágott az az agitáció, amelyet a liberálisok a fiumei kikötő, valamint a Pest-Fiume vasút megépítése mellett folytattak: mindkettő a gazdasági önállóság és a független külkereskedelem szimbóluma lett. Egyszersmind a jövő oly létesítményeinek tekintették őket, amelyek az adott vámrendszer ellenére is elsődlegesen Magyarországnak biztosíthatnak anyagi hasznot, az esetleges vámszövetségen belül pedig az önálló magyar külkereskedelem legfontosabb technikai feltételei és eszközei. A negyvenes évek elején tehát a liberálisok gondolatvilágában az osztrák-magyar viszony rendezésének oly koncepciója rajzolódott ki, amely a politikai és gazdasági államszövetség egyfajta változatát képviselte. Részletei kidolgozatlanok maradtak, sok volt bennük a homályos elem, kontúrjai azonban már megfogható formát öltöttek. A liberálisok vezetőit egyik oldalról feszélyezte az osztrák-magyar összezártság, sőt nem kevesen viszolyogtak is tőle. Másik oldalról viszont a külviszonyok, illetőleg azok feltételezett jövendő alakulása miatt úgy érezték, hogy Magyarországnak korántsem legideálisabb, ám mégis legcélszerűbb megmaradni a birodalom keretében. De nem bárhogyan és bármi áron. Hazájuk és az örökös tartományok viszonyának tervezett rendezésénél két elvet óhajtottak szem előtt tartani. A kölcsönösséget, azaz úgy venni figyelembe a másik fél érdekeit, hogy az ne hozzáalkalmazkodást jelentsen, továbbá: nem tenni engedményeket sem a konzervativizmusnak, sem az abszolutizmusnak, amelyeknek mindegyike a polgári átalakulás, a nemzetté fejlődés akadályozója. Ez az államszövetségi koncepció eszmeileg kevesebb, mint a teljes függetlenség koncepciója. Egyszersmind előfutára a negyedszázad múltán gyakorlatilag is érvényesülő dualista koncepciónak, amelytől mégis minőségileg különbözik. Mindenekelőtt azért, mert társadalmi tartalma vitathatatlanul haladó: elvben sem a konzervativizmussal, sem az abszolutizmussal nem tételez fel kompromisszumot. Továbbá - noha célként nem a teljes állami függetlenséget tűzi ki - az adott állapothoz képest jókora lépés előre nemzeti vonatkozásban. Benne úgyszólván csak az uralkodó